Monthly Archives: április 2014

Vasalások

Majoros Gyula képzőművész
2014. április 25.

2014. április 25-én, pénteken délután 5-kor nyílik Majoros Gyula képzőművész Vasalások című kiállítása a VLS pinceműhelyében.

meghivo_szt
A kiállítást megnyitja: Virág Ágnes művészettörténész.
Zene: Úzgin Üver

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Megtekinthető lesz május 18-ig, hétvégi napokon.
Előzetes egyeztetés telefonon: 06-20/349-0080

írta: Virág Ágnes, művészettörténész

A kiállítás címe – Vasalások – találóan Majoros Gyula két nagy témáját is magában foglalja. Egyrészt utal a nagyszülőkre: a szabóságot és annak kellékeit, vasalódeszkát, ingeket, éleket juttat eszünkbe. Másrészt előhívja az építkezések során és zárszerelések, nyílászárók beillesztésekor használt vasalatot. Halmozott jelentéstartalma további elvont fogalmakig vezet, amelyben elénk lép az élére vasalt ember vas szobraival.

Engem jelenleg ez az építkezéshez kapcsolódó vasalat érdekel, amely
„magának az ablaknak a szerkezeti elemeit jelenti, amelyek biztosítják az ablak működését, nyitódását, záródását, biztonságát és a szigetelését is. A legtöbb esetben a vasalattól függ a nyílászáró terhelhetősége is, de manapság egyre inkább elterjed az úgynevezett biztonsági vasalat, amely a betörések ellen képes nagyobb védelmet nyújtani.”

Gyula évek óta dolgozik a „Házak” című sorozatán, amelyek nagymértékben átalakultak ebben a gondolkodó, barkácsoló és alkotó folyamatban. A művész a ház absztrakt képét használja, azt a formát, amit a kisgyerek rajzol, ha házról beszélünk: négyzet, háromszög, kémény, ajtó, ablak. Ez tehát a kiindulópont.
Az első ház egy újrahasznosított átírt, pontosabban átfestett festmény. Gyula beszerzett egy erdő melletti tanyát ábrázoló olajképet a zsibvásárban és fehér festékkel telítette a környező tájat. Az épület úgy fest, mint egy kis „házikó” a nagy havas mezőn. Ezt az újrahasznosítást követték a szovjet albumok lapjainak átiratai, amelyekből újabb és újabb házikók keletkeztek. A múltat dolgozta fel törékeny papíranyagok használatával, gyufáskatulyák, buszjegyek épületek be a kollázsokba. Az átalakító és újrahasznosító folyamatok mellett megszülettek a madáretető és kakukkos óra keverékei: falra akasztható faházikók. Elkezdődött egy játék a tárggyal: a munkákat látva olyan objektumokra asszociálunk, amelyek funkcionálisak, külalakjukban hasonlítanak az alkotásra. Ez egy régi bábos trükk művészi átformálása. A tárgyjátékról beszélek, arról, ami a legkisebb gyerekek játéka: „látod itt a kakukkos óra, de én azt mondom, hogy ez egy ház.” Innentől kezdve pedig a kakukkos óra nem kakukkos óra többé, de néha mégis kinéz valaki a ház ablakán, aki elkurjantja magát: „kakukk”. Az eredeti tárgy bizonyos elemei mégis megmaradnak. A szobrásznak sikerült ezt a hosszú játékfolyamatot egyetlen szoborba sűrítenie. Ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor meglátjuk a „Vasaló-házat”, vagy az „Ingház”-at. Érdekes továbbgondolni azt, hogy miket is zár el a vas. Mi van a vasalóban? Melegség? Mi van az ingben? Szív?
A korai házakat én csak az „Emlékek házainak” hívom, de lehetnének „Otthon-képek” is, ugyanis ezekben gyerekkori ingatlanhoz kapcsolódó örökségek vándorolnak humoros, animált jelleggel. A párnák, ingek és vasalódeszkák kinőnek a kéményekből, zavaró módon elzárják a füstölgés útját, vagy humorosan a visszájára fordulnak, s ezáltal a „kis privát-darabkák” intim módon mutatkoznak meg.
A következő házak kemények, hidegek a „Fájdalmak házai”. Acéllábakon állnak, vagy táblaképként függenek a falon. A legfontosabb mégis, az hogy egy éles stihl fűrész a szemünk láttára hasítja őket ketté. Elég morbid, hogy olykor mi magunk is reszelhetünk egyet a házon. Ezek szép kis családi házak, látszólag minden ideális, tüchtig, csak az a kis zavaró rész ne lenne, amitől a családias hangulat, a közös munka, s ami mögötte van: a telekhely kiválasztása, a földhivatali ügyintézések, építési engedélyek, alapozás, betonozás, zsaluzás, állványszerelés, malterkeverés, sóderrakás, burkolás, tetőácsolás és lassan az állandó lakcím is kettéhasad.
A legkésőbb készült házakból újabb házak nőnek ki. Azt nem tudom, hogy ezt megengedik-e a műszaki engedélyek, és hogy a statika hogyan bírja, de annyi bizonyos, hogy a szobrok vizuálissá teszik a mobilitást, fenntarthatóvá az életet. Ezek nem a föld hőjét használó passzív házak, nem petpalackból vagy sörösüvegből épült újrahasznosított építmények és nem is 3D-s nyomtatóval készültek féláron. Gyula nem használ vasalatot, azt a garanciális alkatrészpótlót, ami már csak a biztonság végett is az ablakokra kerül. A fenntartható élet lehet, hogy egyszerűen nem biztonságos, lehet, hogy tényleg nincsen garancia. Az ablakok csupán apró lyukak a házfalon, olyanok, mint a tornyok lőállásai, vagy mint a tengerparti házak védelmet nyújtó ablakai. Az afrikai partokon, ahol folyton a szél kavarja és hordja a homokot, ilyen apró lyukak tartják távol a röpködő szemcséket.
Már többen bizonyították, hogy a vasalatok nem elemi szükségletei egy háznak, azonban feltétlenül előidézik a röghöz kötöttséget. Nyitható és zárhatóságuk mellett nehezékül is szolgálnak. Szuverén döntési jogunk van arra vonatkozóan, hogy mennyi pénzt fektetünk be vasalatokba.

Posted in Archív | Vasalások bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Monda mitológia és…

dr. György Csaba István
2014 április 24.

Magyarország nagykövete dr. Czukor József meghívja Önt
dr. György Csaba István
a Monda Mitológia és… című kiállításra
2014 április 24-én 18 órára a Berlini Magyar Nagykövetségre.
A kiállítást megnyitja: Dr. Aradszki Dea művészettörténész (Budapest)

borgo_

Posted in Hírek | Monda mitológia és… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Run With Me

Csontó Lajos kiállítása
2014. április 2.

Csontó Lajos kiállítása a MOM Parkban
Park Galéria projekt
megnyitó: április 2-án, kedden este 7-kor

Csonto Lajos Run with me meghívó

Posted in Hírek | Run With Me bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva