Szakaszhatárok

Tímár Gergő
2017. május 26.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2017. május 26. 19 óra
Megnyitja: Herpai András művészettörténész
Koncert: Császári PillanatmŰvek, Titokzatostelepesek
DJ: AcidBenci
VJ: Visualhazard
Megtekinthető: 2017. május 26-tól június 18-ig

szakaszhatárok

Szakaszhatárok

Tímár Gergő egyéni kiállítása a VLS-ben.

Pomáz-célegyenes.
Időmértékben, a HÉV ajtó feketében
olvadt szigetelésével nyílik ránk a tér a Köd-legelőnél.
Kő hegyünk felé Barcsay
barázdákkal traktált földjein a reggeli éles rézkarcmámor.
Elillan a reggeli jókedv-kámfor.
A Zöldséges Jani élesen füttyent a tinikne’,
A fapadon virágos nénike
kérdezi a csokorról, tetszik-e?
A masni színe
szentendrei türkiz, disznó nélküli tort szül,
ami esténként belterjes szerelmet szül.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kiruccantunk HÉV-vel.
Én, mint muzeológus a Magyar Rádióból jövök vissza a kiállítást megnyitni, hát Gergő pedig a Rákóczi térről, mint…

Mindketten visszajöttünk művészi otthonunkba. Ez a helyzet azonban túlmutat a személyes életútjainkon. Ez is egy szakaszhatár, amolyan pirossal áthúzott „lakott terület” kresz tábla.

Maszkolószalaggal és cinóber színű akrillal megfestve.

Tímár Gergő lelkes fiatalként nyúlt a vászonhoz. Akkor. Otthona, Szentendre inspiráló közege késztette. A civil élet lehetőségei segítették érett alkotóvá válni, anyagtudása mára már pofivá nevelte. Mindig is maradt a nonfiguratív kompozícióknál, azokban találta meg a módját saját érzelmei kivetítésének. Ez a mozgatóelv, egy alapszínnel felvitt úgymond színben „üres” felület, ami lehet egy egyszerű feszített vászon, vagy a mindennapi életből átemelt részletdarab, hasonlóan Csizmadi Balázs féminstallációihoz.

Több éven keresztül vezetői tisztséget töltött be a szentendrei Forgács Társaság vezetőségében is. A 2006-ban alakult szentendrei fiatalokat tömörítő művészeti társaságban egymást erősítve készültek, fejlődtek, szervezkedtek.

A Társaság útját nem követve Gergő maradt az alkotásnál…

Az üres felületre csíkok kerültek. Lassan mondom, hogy a dilettánsok is megértsék: Masz-ko-ló-sza-lag-gal! Ennek egyrészt technikai okai vannak, ilyen formán lehet elképzelhetetlenül éles kontúrokat létrehozni, ahogy azt látjuk többek között Aknay János monumentális városképein is. A maszkolás másképpen akár szimbóluma is lehetne Gergő civil és művészi élete különválásának vagy egybeérésének. Ennek eldöntését a művészre bízom!

A vászon egyhangúságába robbantja be geometriai formáit. Korábban, a kezdetekkor, előszeretettel generált pentaton ritmusú képeket csíkokkal, de most már jóval kifinomultabban használja geometriai, konkáv és konvex formáit. A képeken változatos arányokat figyelhetünk meg, az egyes hangulatok leheletfinom változatai is érvényesülhetnek-

És végre nagyobb felületen is megmutatkozik, szinte beleveszünk a képek által gerjesztett térbe és a mögötte lévő, egyre inkább bennünk élő transzcendens térbe is.

Alkotói folyamata felér egy profán imával. Ahogy Szép Ernő javasolja Nekünk:

Légy tiszta, hős légy, légy erős,
Holtrészeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs.”

Reflektív, önreflektív játéka az alkotás, ami szigorú szabályokat követ. Alázattal nyúl az ecsethez. Figyeli a vásznat és önmagát. Nem érdekli sem Malevics Fehér alapon fehér négyzete, sem Barcsay Monumentális tája. És mégis, ha jól megnézzük képeit, mindkét művész út megfigyelhető nála. A szuprematizmus látványtól szándékosan független módszere és Barcsay Szentendréhez kötődő formai minimalizmusa egyaránt jelen van.

Ilyen módon Tímár Gergő méltó ellenpárja lett Bereznai Péter transzcendens, letisztult művészetének. Mintha mindkét alkotó ugyanazt festené más enyészpontból nézve, hogy a leírhatatlan és a nem verbalizálható isteni igazság napvilágra kerülhessen.

Tímár Gergő hazatalált Szentendrén.

A kiállítást megnyitom!

Herpai András
2017. május 26.

 

Gondolatok cím nélkül

Tímár Gergő. Konstruktív piktor. Káoszteremtő gondolkodó. Vonalba záró alkotó.
Bonyolultan tiszta és tisztán bonyolult. Higgadt barangoló. Néha. Megpengeti. Néha.
Hegyes tüskék, széttagolt terek, különc síkok, zárkózott faktúrák, előbújó textúrák, kusza vonalkavalkád, monokróm szelídség, színpompás sokk. Lelkiállapotok. Cím nélkül. Ez van, mert csak így megy. Őszintén.
Ösztönösen fest, vagy tudatosan épít teret. Mindkettő működik. Az ösztönös végeredmény letisztult, a tudatos szétzúzott. Mindkettő működik. Állandó a vita sterilitás és kuszaság között. Valamelyik győz. Hol ez, hol az. Mindkettő működik. Egyensúlyban tartva.
Olykor festés közben kilép képe teréből és átlép egy másikba. Másik felületre. Ott törli az ecsetet. Az anyagnak meg kell találnia a helyét. Átragad. Egy új felületre. Véletlen születés, vagy bejáratott teremtés? Mint az utazó, ki ismeretlen területrere vágyik, ami még megfejtésre vár, azután majd visszatér a régihez. Az is az övé már. Nem ereszti.
Élmények és érzések szétszakadva. Szakadáson belüli szakadások, de mégis egységben. A véletlen is megtalálja helyét. Mert odavaló.
Ellentétes pólusokat próbál összemosni. Síkok kerülnek egymás mellé, fölé, alá. Játék. Mert kell.
Saját élete darabkáit szedegeti össze, gyúrja egybe a kompozíción, így az okok okozattá válnak, helyet hagyva a megújulásnak.
Kidolgozza magából a rendszerezett káoszt. Világosan ontja vászonra a nyugalmat és sötéten a haragot. Szétszed, összerak. Széttöri a széttörtet. Tisztán, vagy pamacsolva. Kihegyez. Megtöri a statikusságot. Bontja a formát. Ameddig csak lehet.
Egy a fontos: cím nélkül. Mindig. És megpengeti. Néha.

Margit Szabolcs

Save

Save

Save

Save

Save

Kategória: Aktuális, Események | A közvetlen link.