Aktuális kategória bejegyzései

HOLNAPSZERVÍZ

Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Deim Péter, Gosztola Gábor, Győrffy Sándor, Holdas György, Imre Mariann, Kis Tóth Ferenc, Krizbai Sándor, fe Lugossy László, Margit Szabolcs, Márkus Péter, Nagy Barbara, Sz. Varga Ágnes, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2014.11.27-én

Vajda Lajos Stúdió tagok kiállítása a
Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban
Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.

Megtekinthető: 2014.11.27-2014.12.23. 10.00-18.00
A rendezvények ideje alatt: 2014.12.24-2015.01.05.

Print

vls_katalog

Egy kis merengés az időről, meg egyebekről
a VLS kapcsán

Több mint negyven éve kezdtünk el a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban aktívan a képzőművészettel foglalkozni, akkor amatőrként, autodidakta művészként valami egészen megfoghatatlan és éteri tervekkel próbálkozva az önmegvalósítás útjára lépni. Ez így túl hangzatos, de csak valamennyire igaz. A valóságnak nyilván sokkal árnyaltabbnak kell lennie. Mindenesetre hosszú időket töltöttünk együtt, majdnem annyit, mint külön-külön is. Ez csak akkor érdekes, ha az ember belülről nem választja szét ezeket az időket, s a legtermészetesebb módon hagyatkozik arra – mármint az időre, a negyedik dimenzióra.

Minden művészet olyan idő, amely az időtlenséget célozza meg, térben pedig a végtelenséget, amit így leírva túlságosan is elvontnak érzek, bár költőiségében mégis egészen reális, mert nem forgatja vissza az idő kerekét, ami ugye visszafordíthatatlan, viszont az idő gyorsulása meg a bőrünkön is jól érezhető. A táguló univerzumban az időnk teljesen viszonylagos, az abszolútum csak az ego-ban létezik. A maga módján mindenki időutazó, még ha eme státuszát nem is észleli.

“Mert mindenki az ismeretlenségből jön, és az ismeretlenbe megy vissza.”

2013 őszén, egy éves csúszással ünnepelte a Stúdió egy jubileumi kiállítással a 40. évfordulót. A két részből álló kiállítás kisebb részben az őshelyszínen, a Stúdió Pinceműhelyében, nagyobb részben a szentendrei MűvészetMalom felújított épületeiben volt látható. Könyvformátumú katalógus jelent meg a megnyitóra, amelyben minden művész egy-két művével reprezentálta önmagát, illetve avatott szerzők, művészettörténészek írtak a negyven év folyamatainak bizonyos állomásairól, értékelve a négy évtized egy-egy jelentékenyebb vagy kevésbé jelentős korszakait. Néhány kritikai írás is megjelent ezen kiállításokról, amelyek végső kicsengése, hogy mindenki többet várt. Igen, mert a néző, az ítész, a befogadó, a közönség mindig többet vár, mint amit kap, mert nagyok az elvárások, a minőségi követelmények, s a hazai és nemzetközi szinteken való összehasonlítások, összevetések. Annak ellenére, hogy a művészet a legszubjektívebb dolog, mégis vannak mindenki számára elfogadható objektív és valós mércéi, mind esztétikailag, mind tartalmilag.

De félretéve ezen méricskéléseket, számomra leginkább a művekben rejlő kockázatok és a felfedezhető szabadságérzetek a legfontosabbak. Ezek hatnak, ezek inspirálnak, ezek miatt érzem a művészet “értelmét”, lényeget közelítő szerepét. A Vajda Stúdió munkásságában nekem mindig ez volt az elsődleges, ezen értékek felszínre kerülésének elősegítése, valamint a fiatalabb generációkkal való természetes és kölcsönösségen alapuló párbeszédek, ami az idő átjárhatósága is egyben.

“A valódi mindig kockázatosabb, mint a mű.” – gondoltam egyszer, hajdanán, amikor a művészet kapcsán a megfoghatatlanról gondolkoztam.

 feLL

Kategória: Aktuális | Hozzászólások kikapcsolva