Archív kategória bejegyzései

Feketén Fehéren Feketén

Bálint Ádám, Bereznai Péter, Gábor Enikő, Hermann Zoltán, Nagy Zopán, Nayg István, Ocskay László Doky, Pál Csaba, Sz. Varga Ágnes Kabó
2016. május 21.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. május 21. 18 óra
Megnyitja: Pataki Gábor művészettörténész
Közreműködik: Nagy Mózes klarinétművész
Kurátor: Ocskay László Doky
Megtekinthető: 2016. május 21-től június 13-ig

FFF_PLAKAT_web

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Antilogika

Benkovits Balázs, Benkovits Bálint, Csató Máté, Csontó Lajos, feLugossy László, Margit Szabolcs, Szirtes János, Tóth Eszter, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2016. április 28.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
MEDIAWAVE, Monostori Erőd – Komárom
Megnyitó: 2016. április 28. 21.30
Megnyitja: Szolnoki József
Megtekinthető: 2016. április 28-tól május 1-ig

Print

100 évvel a dada születése után még mindig háborúban állunk. Bizonyos városokat vadászbombázók, másokat pedig kulturális kannibáloktámadnak meg. Ma a művészet már mindenhol jelen van, még a művészetben is. A politika esztétizálása többé nem a fasizmus, vagy a kommunizmus jellemzője, és az esztétika politizálása sem vezet már többé forradalomhoz. Egy eszme népszerűsége az anekdótakincsének megfilmesítési lehetőségeitől függ csupán.

A dada 20 évesen patafizikus, harminc évesen szituacionista, negyven évesen utópista, ötven évesen transzverzális, hatvan évesen vírusos és metaleptikus, a kulturális túltermelés folyományakéntaz elmúlt évtizedeketpedig egyfajta posztkortárs állapotban töltötte.A modern tehát a mi antikvitásunk? De a ready made nem a kiinduló pontot jelentette, hanem a vissza nem térés pontját. Bármi is következett ezután, semmi másnak nem lehetett szentelve, mint a banalitás rebanalizálásának, finalitást rendelve ezzel a látóhatárontúli véghez.

A művészet miközben sehová sem tartott, semmihez és a mindenhez érkezett. Most helyben jár, de úgy tesz minthahaladna, fogcsikorgatva, de már erőtlenül, nem is tudva, hogy mi az egésznek az értelme. Unalmas, romboló eufóriában lebeg, amelyben néha átcikáznak a tisztánlátás fájdalmas villámai, delejes álomba merült, nem egészen halott, de már alig él, és örökké virágozni fog. Az az érzésünk, hogy napjaink művészetének nagyobbik része a kép és a képzelet elrettentését és gyászmunkáját –esztétikai gyászmunkát végez.

Úgy tűnik csak a saját történetének és maradványainak visszafoglalásával élheti túl önnönmagát. Életünk a megelőző dolgok végtelen retrospektívévé változott át. Ez igaz a politikára, a történelemre és az erkölcsre, de a művészetre is, amely ebben sem élvez előjogokat. Egyre inkább a finom felbontás, vagyis a kép haszontalan tökéletessége felé tartunk, miközben a művészet már túl felületes ahhoz, hogy igazán nulla legyen. Így lesz belőle a második hatványra emelt középszerűség. Értelmetlenségre törekszik, holott eleve jelentés nélküli. Felületes kifejezésekkel állítja magáról, hogy felületes. A kortárs művészet a megalapozott esztétikai értékítélet lehetetlenségével és azok bűntudatára spekulál, akik az egészből nem értenek semmit, akik nem értették meg, hogy nincs mit megérteni.

A modernizmus által csírátlanított metafizika felhajtó ereje paleós magasságokba emeli a digitálisan röghöz kötött bizonytalankodókat. Az egyik részükből jógatanár lesz,a másikból test-fasiszta. A maradék a legegyszerűbb megoldást választva a konzumidiotizmusba menekül.

Vegyük már végre észre, hogy maga a pszichoanalízis a betegség, azzal együtt természetesen, hogy a nyárspolgár segítségével érdekesebbé teheti szánalmas életét. De persze az is lehet, hogy mindez csak az ellenkezőjére világít rá.

Miközben a huszadik századi individuum a saját lelki mechanikájával babrált az elnyomó elit szép csendben létrehozta a politikailag korrekt amalgánnábenetonizált véleménybázisát, utat nyitva ezzel a végső megoldás felé.

Reméljük tehát a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra is!

Próbáljatok meg a pillanat porózus zárványából kiszakadva egy kozmikusabb perspektíva irányába tekinteni. A világegyetemhez hasonlóan a magyar kulturális élet is el fogja érni a maximális entrópiájú állapotát, amikor az eszmék már nem közlekednek, mivel a rendszer minden pontján azonos lesz az energiaérték. Meg fog szűnni minden intellektuális mozgás és beáll az ún. kulturális hőhalál.

Rendkívüli elővigyázatosság szükségeltetik, hiszen az elmélet visszavezet bennünket az előítéleteink ördögi labirintusába. Igen sok tennivalónk van tehát még az anti-munka területén! Olyan művekre van szükségünk, melyek egyszerre konkrétak és definiálatlanok,mert csak így maradhatnak örökké érthetetlenek. Ez azonban csak a legtudatosabb ösztönösség segítségével érhető el.Ehhez nyújthat számunkra pótolhatatlan segítséget a múlt század talán legrosszabb zongoristájának, Erik Satie-nak az útmutatása.

A művésznek szabályoznia kell az életét.

Íme, napi teendőim pontos órarendje:

Felkelés: 7 ó 19; ihlet: 10 ó 23-tól 11 ó 47-ig.

11 ó 12-kor ebédelek és 12 ó 14-kor hagyom el az asztalt.

Üdvös sétalovaglás a parkom mélyén: 13 ó 19-től 14 ó 53-ig.

Újabb ihlet: 15 ó 12-től 16 ó 07-ig.

Különféle foglalatosságok(vívás, gondolkodás, mozdulatlanság,

látogatások, kontempláció, ügyességi gyakorlatok úszás, stb.): 16 ó 21-től 18 ó 47-ig.

A vacsorát 19 ó 16-kor szolgálják fel és 19 ó 20-kor fejeződik be.

Következnek a szimfonikus olvasmányok, fennhangon: 20 ó 09-től 21 ó 59-ig.

Lefekvésem rendszeresen 22 ó 37-kor következik be.

Hetente egyszer hirtelen felriadás 3 ó 19-kor (keddenként).

Csak fehér ételeket eszem: tojást, cukrot, megreszelt csontokat, halott állatok kövérjét; borjút, sót, kókuszdiót, fehér vízben főtt csirkét; gyümölcspenészeket, rizst, karórépát;kámforos hurkát, pástétomokat, sajtot, gyapotsalátát, és bizonyos halakat (bőr nélkül).

A boromat felforraltatom és hidegen iszom, fukszialével.

Jó étvágyam van; de sosem beszélek evés közben a megfulladástól való félelmemben.

Gondosan lélegzem (egyszerre keveset). Nagyon ritkán táncolok.

Járás közben kétoldalt kapaszkodom és mereven nézek a hátam mögé.

Nagyon komoly okból, ha nevetek, nem teszem szándékosan.

Miatta mindig bocsánatot kérek, kedvesen.

Csak fél szemmel alszom: az alvásom nagyon kemény.

Az ágyam kerek és egy lyuk szeli át, a fej mozgása számára.

Egy szolgáló minden órában hőmérsékletet vesz tőlem, és ad helyette másikat.

Régóta előfizetek egy divatlapra.

Fehér kucsmát, fehér harisnyát és fehér mellényt hordok.

Az orvosom mindig mondja, hogy dohányozzam. Tanácsaihoz hozzáteszi:

- Dohányozzék barátom; ha nem teszi, valaki más fog dohányozni ön helyett.

Ezenkiállítás alapvetően 4 féle művészeti pozíciót mutat be:

  • az első csoportba azok az alkotók tartoznak, akik mindig ugyanarról beszélnek, és mindig ugyanúgy.

  • a második csoport mindig ugyanarról beszél, csak mindig másképpen

  • a harmadik csoportba tartoznak azok, akik mindig másról beszélnek, és azt minden alkalommal másféleképpen teszik.

  • a negyedik csoport pedig az egyéb. Ő szerintük a művészet és a valóság összeadva egymással zéró összegű egyenletet alkot.

Olyan tematikáról van tehát itt szó, amely maga is a tematika ellen dolgozik. Ez az egyetlen lehetőséga túlélésre, hiszen egy kóros értelemadási kényszertől hajtva a jelentésmező utolsó érintetlen részeit is gyarmatosították már. A diskurzus-dömping rákos daganatként falja fel az élő gondolatot. Ha a művész nem akarja egyszerű teória-illusztrációként végezni, akkor nem marad más lehetőség a számára, mint a kanonizátorok rituális elpusztítása és elfogyasztása.

Isten, Haza, Család, Dada!

Menjetek békével, a kiállítást ezennel megnyitom.

Felhasznált irodalom:

Baudrillard, Jean: A művészet összeesküvése, Budapest: Műcsarnok, 2009

Pynchon, Thomas: Entrópia, Budapest: Európa, 1981

Satie, Erik: A zenész egy napja, in: Dadaizmus ​antológia, Budapest: Balassi 1998

Szolnoki József: Kurátor nyárson, 2015

Wark, McKenzie: A Hacker Manifesto, Harvard University Press, 2004

Szolnoki József

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Túl a Túlon

Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Gosztola Gábor, Holdas György, Krizbai Sándor, feLugossy László, Nagy Barbara, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2016. április 15.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
VLS Pinceműhely
Megnyitó: 2016. április 15. 18 óra
Megnyitja: Kopin Katalin művészettörténész
Megtekinthető: 2016. április 15-től május 8-ig

Print

Túl a túlon

Túl a festészeten, túl a szobrászaton, túl a ready-maden, túl az asszamblázson, túl a fotón és a montázson, túl az objekten és túl az installáción, túl a gesztusokon és performanszokon, és még azon is túl, valahol a szürrealizmus, dadaizmus, konstruktivizmus, újrealizmus metszéspontjában állunk itt Szentendrén, „a világ közepén”, e kiállítás megnyitón. Max Ernst az 1921-es nagy hatású, formabontó párizsi kiállításának a Túl a festészeten  címet adta. Ma ez a cím kevés lenne a meghökkentéshez, hiszen ma túl vagyunk a túlon, s azóta számtalan műfajt, médiumot és stílusirányzatot tudhatunk a hátunk mögött, de a dadaizmus még mindig él. Max Ernst a dadát egy felrobbanó tüzérségi gránáthoz hasonlította, és úgy vélte, képtelenség egy robbanás hatásait kiállítani. A vajdások mégis megkísérlik ezt immár 44 éve, s ennyi év távlatából beláthatjuk, hogy ha elég hajtóerő van a szétröppenő repeszekben célba érnek.

De mi a cél, teszem fel a kérdést, hiszen a vérbeli dadaistákat egyáltalán nem érdekli a művészeti érvényesülés. S talán ez lehet a siker kulcsa, hogy lazán, minden erőlködéstől mentesen meneteltek be a kánonba és még azon is túl.  Egy gondolat erejéig, had idézzem fel a tegnap nyílt kiállítást a MűvészetMalomban, ahol a vajdások művei egyazon szellemi és időbeli térbe kerültek névadójuk, a szentendrei progresszív képzőművészet szimbólumaként számon tartott Vajda Lajos műveivel, de falszomszédok lettek Korniss Dezsővel, Bálint Endrével, Ámos Imrével, hogy csak néhányat említsek a nagy elődök közül.

Tehát a művek beérkeztek, kitörölhetetlen leltári számmal bírnak, Kosztolányit idézve: „beírták őket mindenféle könyvbe és minden módon számon tartatnak”, raktárakban porosodnak és időnként felszínre kerülnek, hogy eleven szövetet alkossanak az elődökkel és követőkkel.

De szerencsére az intézményi kanonizáción túl is van élet, és ezt éppen itt tapasztalhatjuk meg igazán, e történelmi levegőt kipárologtató ódon falak között. Ahol a szigorú koncepciókon és művészetelméleti fejtegetéseken  túl, a szabadság érhető tetten, ami a mai napig is a Vajda Stúdió lényegét adja.  E kiállítás anyagát a csoporton belül használt erőteljes asszociatív, mágikus-szürreális közös nyelv köti össze. A „túl a túlon” hívószó az irodalmi szürrealizmus autentikus technikájának tartott automatikus írás metódusához hasonlóan hozta működésbe a csoporttagok alkotó energiáit, így egymástól független, autonóm, ám mégis összekapcsolható „interszubjektív” művek sorát láthatjuk. André Breton szerint az automatizmus lényege, hogy meghalljuk saját tudatalattink hangjait, miközben megpróbálunk felhagyni az elme tudatos kontrolljával.

Valahol e felfogás mentén kereshetjük a vajdás őstörténet gyökereit, túl az Arany Homokon, túl a Purgatórium Klubbon, túl a Templomdombi barbakánon, túl a Nalaja happeningen, túl az Edwinista kiáltványon, túl a Duna parti akciókon, túl a Bizottságon, túl a Lelkiűrhajós találkozón, túl a Leninvárosi Kísérleti Műhelyen, túl a Sajna de Mahorka-i vacsorán, túl a Témán és az Idegᶰ, túl a Szamárhegyen, túl Kelet-Közép Európán és még azon is messze-messze túl…

Éljen a dadaizmus! Éljen a Vajda Stúdió!

Kopin Katalin
Szentendre, 2016. április 15.

Kategória: Archív, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Képzőművészek az Artus Stúdióból

Bálint Ádám, Csató József, Fischer Balázs, Nádor Tibor, Nagy Géza, Király Gábor, Varga Virág
2015. szeptember 25.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. szeptember 25. 17 óra
Megtekinthető: 2015. szeptember 25-től október 25-ig

plakát2_70x100

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

BIG DATA

Benkovits Balázs, Csató Máté, Fekete Jéé, Frózsi-Nánássy Tibor, Kitzinger Gábor, Knetik Andrea, Kondász Ferenc, Koós Árpád, Králl Szabolcs, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Tóth Eszter, ef Zámbó István, Zsivkov Anita
2015. szeptember 6.

az Omkamra csoport kiállítása
Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. szeptember 6. 13 óra
Koncert: Moha, Kambodzsai Road Movie
DJ: Andd
Kurátor: Benkovits Balázs
Megtekinthető: 2015. szeptember 6-tól szeptember 20-ig

big data

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Mélyponton a viszony

Csoportos kiállítás
2015. augusztus 9.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. augusztus 9. 18 óra
Megnyitja: Novotny Tihamér művészeti író
Performance: feLugossy László és Szirtes János
DJ: Spacecowboy, Wangmo
Visual: Visualhazard
Megtekinthető: 2015. augusztus 9-től augusztus 30-ig

plakát2_70x100

Print

Novotny Tihamér

Mélypont a viszony
Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely, 2015. augusztus 9 – 30.

„2015. augusztus 9-től 30-ig csoportos kiállítást szervezünk (hasonlóan a 30-40 évvel ezelőtti és az elmúlt évek hagyományaihoz – “Űrkőkorszaki Csont és bőr”, „Aktok”, „Gravitáció”, “Földöntúli kapcsolatok”,  “Gátlástalan Tisztaság Speciális Bizonytalanság”, “Energia és ellenérték”, “Neofoton”, “Abszolút fal”, “Fétis, tabu, ereklye”, stb. –, amelynek tematikája: “Mélyponton a viszony”. A kiállításon bárki részt vehet, aki a témában művet hoz létre, vagy a témához kapcsolódó művel rendelkezik” – hirdette a Vajda Lajos Stúdió felhívásának e jelenlegi tárlatot létrehozni kívánó legújabb szövegrészlete.
Tehát „mélyponton a viszony” – így, ezzel a kertelés nélküli szókapcsolattal igyekszik tematizálni önmagát, a közösségét, a vendégeket és a közönséget a meghalni még mindig nem akaró, sőt, most már azt kell, hogy belássuk, az újra és újra felfrissülő, korban is permanensen fiatalodó Vajda Lajos Stúdió. Amely a jól bevált szabad beadásos kiállítások sorába, most egy újabbat illeszt, egyrészt a szabadságtradíciót megerősítendő, másrészt, hogy tudassa a világgal, nemcsak „mélyponton a viszony”, de az emberi viszonyok is a mélyponton vannak. A jelenség, a probléma meghatározása tehát legalább annyira általános, mint amennyire személyes, hovatovább be kell vallanunk magunknak: egyben örök is. Örök, általános és egyedi is, csak talán most egy kicsit súlyosabban érezzük ennek a mélypontnak a terhét.
„Nem tudsz élni rendesen, elporladás mentesen” – állít falhoz bennünket feLugossy László egyik művének közhelyszerű, mégis szokatlan megfogalmazású, fordított logikájú igazságfelirata, amelyben – „oh, oh, oh” –, visszaköszön a hajdani „Milarepa-verzió” dalszövegének gondolata. Mert ugye ő volt az a buddhista szerzetes, aki már életében (többször is) képes volt a romolhatatlan testté, azaz a szentté válásra.
„…elegem van mindenből. Nem akarok élni. Utálom az összes felszínes embert, és hogy senkim sincs…” – olvashatjuk Papp Ildikó párnás installációjának egyik „árucéduláján”.
Tulajdonképpen ez a két példa elég ahhoz, hogy belássuk: az egész kiállítás ennek az egyedi és általános és örök – csak most talán egy kicsit súlyosabb (!) – emberi és társadalmi, kulturális és politikai, gazdasági és környezeti, ökológiai és vallási, tudati és lelki, elidegenedési és elszemélytelenedési, atomizálódási és alkonyi mélypontnak az igen találó gyűjteménye. Kicsiben tehát, mintegy a művészeti és alkotásszociológiai értelemben vett mintája annak a nagy zűrzavaros és válságos egésznek, amelyben a mindennapi világunk emberre vetíthető nehezen összerakható arctorzulatát ismerjük fel. Voltaképpen az egész kortársi művészet leginkább erről a válságtünetről beszél.
A szemlélőnek sokszor az az érzése, hogy itt, ebben az elképesztően sokszínű és sokrétű vizuális szcénában, ebben a negatív világépülésben, ebben a totális elsötétülésben, mintha elveszni látszana, mintha meghalni készülne maga az ember. Vagy mégsem? Mert az embernek minden tiltakozó vagy az ördögöt a falra festő, siránkozó és lemondó, problémafeltáró vagy becsületsértő, ironikus vagy szentségtörő, blaszfémiás és vallásgyalázó, kifigurázó és megbíráló, eltorzító vagy elgondolkodtató gesztusában ott bújik, ott rejlik igazságkeresésének, megújulni vágyásának, új életrend szerinti újjászületésének merész vagy óvatos, határozott vagy bizonytalan, felforgató vagy bölcs megnyilvánulása.
Erről az állapotról nekem Pilinszky János egyik a kiállítás hívószavával összevethető verse jut az eszembe, amelynek a címe A mélypont ünnepélye. Ez a költemény a szerző Szálkák című kötetében jelent meg, annak is a Monstranciák jelölésű ciklusában, amelynek keletkezési dátuma –1971–72 – körülbelül egybeesik a szentendrei Vajda Lajos Stúdió megformálódásának és kialakulásának időszakával.
Ennyit a feltételezhető előtörténetről vagy előjátékról, a párhuzamos idők mozgásáról!
Maga a vers pedig így hangzik:

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Mélyponton a viszony – Művésztelep

Benkovits Balázs, Benkovits Bálint, Bereznai Tamás, feLugossy László, Mákó Rozi, Margit Szabolcs, Nizák Júlia, ef Zámbó István
2015. július 28.

a Vajda Lajos Stúdió digitális plein air művésztelepe
Elevenkert, Taliándörögd
2015. július 28-tól augusztus 1-ig

plakát2_70x100

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Trip t icon

Miklós Árpád
2015. június 7.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. június 7. 16 óra
Megnyitja: Novotny Tihamér művészeti író
Megtekinthető: 2015. június 7-től június 28-ig

Plakát04

 

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Tranzitorikus valóság

Varga Rita
2015. május 8.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. május 8. 18 óra
Megnyitja: Johan van Dam
Megtekinthető: 2015. május 8-tól május 31-ig

varga_rita

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Holnapszervíz

Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Deim Péter, Gosztola Gábor, Győrffy Sándor, Holdas György, Imre Mariann, Kis Tóth Ferenc, Krizbai Sándor, fe Lugossy László, Margit Szabolcs, Márkus Péter, Nagy Barbara, Sz. Varga Ágnes, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2014. november 27.

Vajda Lajos Stúdió tagok kiállítása
Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ, Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.
Megnyitó: 2014. november 27. 17 óra
Megnyitja: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész
Megtekinthető: 2014. november 27-től december 23-ig 10-től 18 óráig
A rendezvények ideje alatt: 2014. december 24-től 2015. január 5-ig

Print

Egy kis merengés az időről, meg egyebekről
a VLS kapcsán

Több mint negyven éve kezdtünk el a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban aktívan a képzőművészettel foglalkozni, akkor amatőrként, autodidakta művészként valami egészen megfoghatatlan és éteri tervekkel próbálkozva az önmegvalósítás útjára lépni. Ez így túl hangzatos, de csak valamennyire igaz. A valóságnak nyilván sokkal árnyaltabbnak kell lennie. Mindenesetre hosszú időket töltöttünk együtt, majdnem annyit, mint külön-külön is. Ez csak akkor érdekes, ha az ember belülről nem választja szét ezeket az időket, s a legtermészetesebb módon hagyatkozik arra – mármint az időre, a negyedik dimenzióra.

Minden művészet olyan idő, amely az időtlenséget célozza meg, térben pedig a végtelenséget, amit így leírva túlságosan is elvontnak érzek, bár költőiségében mégis egészen reális, mert nem forgatja vissza az idő kerekét, ami ugye visszafordíthatatlan, viszont az idő gyorsulása meg a bőrünkön is jól érezhető. A táguló univerzumban az időnk teljesen viszonylagos, az abszolútum csak az ego-ban létezik. A maga módján mindenki időutazó, még ha eme státuszát nem is észleli.

“Mert mindenki az ismeretlenségből jön, és az ismeretlenbe megy vissza.”

2013 őszén, egy éves csúszással ünnepelte a Stúdió egy jubileumi kiállítással a 40. évfordulót. A két részből álló kiállítás kisebb részben az őshelyszínen, a Stúdió Pinceműhelyében, nagyobb részben a szentendrei MűvészetMalom felújított épületeiben volt látható. Könyvformátumú katalógus jelent meg a megnyitóra, amelyben minden művész egy-két művével reprezentálta önmagát, illetve avatott szerzők, művészettörténészek írtak a negyven év folyamatainak bizonyos állomásairól, értékelve a négy évtized egy-egy jelentékenyebb vagy kevésbé jelentős korszakait. Néhány kritikai írás is megjelent ezen kiállításokról, amelyek végső kicsengése, hogy mindenki többet várt. Igen, mert a néző, az ítész, a befogadó, a közönség mindig többet vár, mint amit kap, mert nagyok az elvárások, a minőségi követelmények, s a hazai és nemzetközi szinteken való összehasonlítások, összevetések. Annak ellenére, hogy a művészet a legszubjektívebb dolog, mégis vannak mindenki számára elfogadható objektív és valós mércéi, mind esztétikailag, mind tartalmilag.

De félretéve ezen méricskéléseket, számomra leginkább a művekben rejlő kockázatok és a felfedezhető szabadságérzetek a legfontosabbak. Ezek hatnak, ezek inspirálnak, ezek miatt érzem a művészet “értelmét”, lényeget közelítő szerepét. A Vajda Stúdió munkásságában nekem mindig ez volt az elsődleges, ezen értékek felszínre kerülésének elősegítése, valamint a fiatalabb generációkkal való természetes és kölcsönösségen alapuló párbeszédek, ami az idő átjárhatósága is egyben.

“A valódi mindig kockázatosabb, mint a mű.” – gondoltam egyszer, hajdanán, amikor a művészet kapcsán a megfoghatatlanról gondolkoztam.

 feLL

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Válogatás egy lappangó életműből

H. N. MIRA festőművész emlékkiállítása
2014. szeptember 21.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2014. szeptember 21. 11 óra
Megnyitja: Tirts Tamás EMET főigazgató-helyettes
Közreműködik: Waszlavik Gazember László
Megtekinthető: 2014. szeptember 21-től október 12-ig

HNMYRAmeghiw.qxp

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Fétis Tabu Ereklye

Csoportos kiállítás
2014. augusztus 10.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2014. augusztus 10. 17 óra
Megnyitja: Novotny Tihamér művészeti író
Közreműködik: Vígh Mihály: “Fétisről álmodtam…”
Koncert: Verőköltő
DJ Set: Nan-D & Mango
Visual: Visualhazard
Megtekinthető: 2014. augusztus 10-től augusztus 31-ig

plakát2_70x100

kiállítók_50x70

FÉTIS-TABU-EREKLYE

Mert mennyi fétis, tabu és ereklye a Vajda Lajos Stúdió története – a kecskeméti előjátéktól számított – immár 48 éve zajló históriája körül!
És mennyi halott! Mennyi elátkozott és eltékozolt élet, és mennyi friss, állandóan újraszerveződő energia és megintcsak élet!
És mennyi sértődés, konfliktus, lassú vagy hirtelen jött pálfordulás, szembefeszülés, harag, és természetesen mennyi közösen megélt öröm-pillanat!
És mennyi elképesztő kreativitás, kísérlet, humor, irónia, újítás és játékosság a fétisteremtés és a fétisdöntögetés, a tabuteremtés és a tabulebontás, valamint az ereklyeteremtés és az ereklyerombolás nevében és hevében!
Egyszerűen elképesztő felhozatal és változatosság – minden tekintetben!
Mert mi a fétis?
Bálvány, mindenekfölött álló tárgy; a test valamely részével érintkező tárgy és az általa okozott kóros nemi vágy…
Mert mi a tabu?
Tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom; sérthetetlenség, szentség…
Mert mi az ereklye?
Szűkebb értelemben: szentek fennmaradt csontjai, testi maradványai; tágabb értelemben: a szentek életéhez köthető tárgyak, tárgyi emlékek…
De létezik fétis-tabu és tabu-fétis is. Vagy ereklye-fétis és fétis-ereklye is. Mint ahogy ereklye-tabu és tabu-ereklye is.
Nem véletlen tehát a kiállítás hívószavául választott három fogalom háromszoros összekapcsolhatósága.
Sőt továbbmegyek!
Itt minden résztvevő lehet önmaga fétise, tabuja vagy ereklyéje, vagy a fogalmak valamelyikének mutánsa és keveréke, az idő történetiségében meghatározódó pillanatnyi állítása vagy cáfolata.
Én magam is egy fétis-tabu-ereklye vagyok a VLS történetében.
A magam tartalomjegyzékének fétis-tabu-ereklyéje.
Sorolom írásaimat, a pontos időrendemet, gurítom üveggolyóimat, fogalmazom a láthatót és a láthatatlant, hogy ledöntethessék a bálványom, letiltathassék a sérthetetlenségem, és hogy szétszórattathassanak a csontjaim:
Hét képzőművész vándorkiállítása (1986).
„Dojó, dojó, magyar dojó” avagy „leszámolás a kommersszel” – Beszélgetés fe Lugossy Lászlóval (1986).
Új Vegyes – Kiállítás a Szentendrei Képtárban (1986).
Balogh István Vilmos (1986).
A konstruktivizmustól a rovásírásig – Aknay János művészetéről (1987).
A vonal maga az ember – Gubis Mihály művészetéről (1987).
Önfinanszírozó, rejtőzködő, mosolymosó művész – Beszélgetés Lois Viktorral (1988/1989).
Wilfried Tertin térszervező festő kiállítása a VLS Pinceműhelyében (1988/2000).
Közös képtartományok virtuális országa – A II. Dombóvári művésztelep (1989).
Totem, Rés, Rege – Selényi Károly István művészete (1991).
Fénykefélés és lelkiűrhajózás – fe Lugossy László művészetéről (1988/1992).
Sújtások – Sujtások – Krizbai Sándor egy képe (1989).
„Igyekszem igazságos lenni a múlttal” – Beszélgetés Krizbai Sándorral (1990).
Előszó az Unicornis kiállításhoz (1991).
Az Unicornis = Fénylő állat (1991).
UNICORNIS – Beszélgetés Aknay János képzőművésszel… (1991).
UNICORNIS – Beszélgetés Krizbai Sándor képzőművésszel… (1991).
UNICORNIS – Beszélgetés Bereznai Péter képzőművésszel… (1991).
A Szentendrei Vajda Lajos Stúdióról „E/4”, azaz – 4! – érintésben (1999/2000).
„Gondolkodom, tehát négyszárnyú madár-idomár vagyok”, avagy: „hogyan lettünk edwinisták” – Beszélgetés ef Zámbó Istvánnal (1993).
„Sajnálom, hogy nem tudtam a csoportba integrálódni” – Beszélgetés Terebessy Lászlóval (1992).
„Szándékaim, meg a világ” – Beszélgetés Mosonyi Kiss Gusztávval (2001).
„Innen így néz ki a téma” – Beszélgetés K. Kovács Imrével (1993).
Műanyag és katasztrófazene – VLS beszélgetés a Leninvárosi (ma Tiszaújváros!) Kísérleti Műhelyről, a Bizottság zenekarról és egyebekről 2000 januárjában.
„Valami vagy kettő, vagy egy…” – Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral (1993).
Az életmeghosszabbítás és az emberléthiány, az emlékezés és emlékkeltés historizáló metaforái – Közelítések Bukta Imre legújabb „privát-monumentumai” felé (1993/1994).
Győrffy Sándor, avagy az esztétikai mozgékonyság lelki és morális érzékenységgel terhes, gyors metaforái (1995).
A gesztus mint maszk – a maszk mint kereszt – a kereszt mint pajzs – a pajzs mint személyiség – a személyiség mint ikon, avagy: Bereznai Péter geometrikusan mértéktartó és mértékadó bezárkózásának veretesen leegyszerűsödő metaforái (1995/2001).
Villámzár a szemre, bogáncszár a nyelvre (!), de azért (?) … Guba István (1952-1998) és totális térberendezései (1988/2000).
Bukta Imre, Új Művészet Könyvek (1998).
Aknay János festőművész kiállítása a Szentendrei Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében a Horváth és Lukács Galéria gyűjteményéből megrendezve, Nagycenkről (1999).
Néhány leíró mondat Győrffy Sándor képei elé (1999).
Atom-tengeralattjárók konceptuális videó plein air-ben, avagy: „Tisztelet a hősöknek”?! – Imreh Tibor művészetéről (1999/2000).
Válogatás III. a szentendrei művészek újabb generációjának alkotásaiból – A VLS II. (1999).
Emlékezés Matyófalvi (Matyó) Gáborra… (2000).
Maldoror énekel – Margit Szabolcs kiállítása (2000).
A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió Iszkaszentgyörgyön (2000).
A Mythen csoport kiállítása a szentendrei MűvészetMalomban (2000).
AKNAY JÁNOS – azaz Monografikus szándékú szöveggyűjtemény Aknay János festőművész pályájának követéséhez, VLS Kulturális Egyesület (2000).
A SZENTENDREI VAJDA LAJOS STÚDIÓ (ANTOLÓGIA) (Wehner Tiborral), A Szentendrei Vajda Lajos Stúdiót Támogató Alapítvány (2000).
„Pont bele tudtam állni ebbe a kettős keresztbe” – Beszélgetés Gubis Mihállyal (1996-2000).
A végtelen érintése: angyalsuhogás – félelmetlenül. Kis Magyar Szobortörténet Szentendrén, 1994-2001.
„A Patak földrajzilag bárhol felbukkanhat” – Például… a Vigadóban is (1998/2001).
„Lehetséges létezések” – Selényi Károly István kiállításáról (2001).
GUBIS MIHÁLY, VLS Kulturális Egyesület (2001).
„Híreket mondunk” – Mosonyi Kiss Gusztáv kiállítása (2001/2002).
„Szövetség és szivárvány” – A problémát szomorúan újragondolta és kivitelezte: Bukta Imre (2001).
A SZENTENDREI VAJDA LAJOS STÚDIÓ: 1972–2002 – Jubileumi kiállítás a Műcsarnokban, kiállítás és könyv-katalógus, VLS Kulturális Egyesület (2002).
Keresztek, székek és obeliszkek – Kis összefoglaló Gubis Mihály művészetéről (2003).
Lélekarcú ikonok, vérző Corpusok és kitárt szárnyú angyalok – Szeszélyes merengések és emlékezések Aknay János festményei kapcsán (2003).
Angyali kar Szentendre fölött – Aknay János sajátos művészetszemléletéről (2003).
„Vándorszékek” – Gubis Mihály „5+2”-es monumentális szoborprogramjáról (2003).
A szentendrei Vajda Lajos Stúdió „NŐ” című kiállítása (2003).
Egy kiállítás (utó)képei – „Hát nem láttok a szemetektől? – Akkor inkább hozzatok ide egy vakot!” A Vajda Lajos Stúdió jubileuma a Műcsarnokban – belső szemmel. (2003).
Még mindig Kétszarvú szillogizmus és egyszarvú enklitika – Azaz: axiómák a még mindig BORGÓ (György Csaba) művészetének megértéséhez (1990/2001).
Krizbai Sándor művészetéről (2001/2004).
„Legmélyebb a bőr” – Győrffy Sándor szemléleti monotípiáiról (2004).
Apokrif jegyzetek Kusztos Endre és Krizbai Sándor rajzai elé (2004).
AKNAY JÁNOS – ANGYALOS KÖNYV, VLS Kulturális Egyesület (2004).
Illesztések – Átfestések – Rétegződések. Győrffy Sándor kiállítása Győrben és Komáromban (2005).
A terv és a valóság álomszerű viszonya – Gubis Mihály nagyszabású székszobor-állítási világprogramjáról (2005).
Aknay János – Szepessy László Gyűjtemény. Aknay János kiállítása Marosvásárhelyen (2005).
A szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállítása Zalaegerszegen (2006).
A Székember trónja üres: Gubis Mihály (1948-2006), halott (2006).
Deim Pál életművének és szellemiségének vajdás dicsérete (2006).
Szekvenciák – Győrffy Sándor művészetéről (2007).
A művek tudáscsomagok – Krizbai Sándor újabb Kortársaim című sorozatáról (2007).
Angyal-, ikon- és városkép-szubsztanciák ezeregy változatban – Aknay János festőművész szentendreiségéről (2007).
Mint szakrális felhőből fakadó jóleső jeleső… Lírába oltott elmélkedés Aknay János, a mindig megújuló (poszt) modern szentendrei festő művészetéről (2007).
„HÉ-HÉ GUBIS!”– Emlékezés Gubis Mihály (1948-2006) képzőművészre (2007).
Mosonyi Kiss Gusztáv, az időutazás és a képzettársító akadémizmus nagymestere, avagy a sűrített realizmus diadala (2007).
… És keressétek lényének fraktálszerűen gyarapítható morzsáit! – In memoriam Gubis Mihály (2008).
A ma „Édenének” egy kortársi festője – Krizbai Sándor művészetéről (2009).
http://aknay-janos.hommage.hu; http://matyofalvi-gabor.hommage.hu; http://gosztola-gabor.hommage.hu/ (2009-12).
ÉLŐ MÚZSA – SZENTENDREI SZÍNTÉR. AKNAY János gyűjteményes kiállítása a MűvészetMalomban, Szentendre, oeuvre-katalógus (2009).
A „kifelé kopogtatás” képei, avagy a megnyíló fényterek, Üzenetek Sz. Varga Ágnes Kabó művészetéről (2011).
„Idő (van) az anyagban”, „és ott akar valamit” – Kis összefoglaló ef Zámbó István művészetéről egy kiállítás ürügyén (2011).
FÉNYTEREK (lírai megszólaltatás), Sz. Varga Ágnes Kabó kiállítása (2011).
„Semmit nem kényszerítettem ki az élettől” – Beszélgetés Gosztola Gábor képzőművésszel (2012).
A csend pillanata – Győrffy Sándor kiállításáról (2012).
Labirintus-Tér-Képek: városban, futóhomokon – Kis-Tóth Ferenc művészetéről (2012).
„Úton” – Aknay János kiállítása (2012).
Jézus élete – Aknay János, ef Zámbó István és Tábori Csaba kiállítása, Műterem Galéria, Debrecen (2012).
„A MATYÓ”. „A világban minden vagy kettő, vagy egy” – Matyófalvi (Matyó) Gábor (1947–1998) élete és szobrászfilozófiája, kiadó: Ritterné Matyófalvi Judit, Hollandia (2013).
A 65 éves Aknay János képei elé (2014).
„…Távozót megidéző, érkezőt veszíteni tanító tér…” Gosztola Gábor kiállítása, FUGA (2014).
Az útirány beütése. „Párhuzamos dimenziók, avagy: szeretni – annyira magányos műfaj!”Hudák Mariann Maja képzőművész kiállítása (2014).

És hány régi és új Fétis? Hány ledöntött és újrakeletkező Tabu? Hány eldobott és előkapart, elkoptatott és megint felfedezett Ereklye még ezeken kívül is? Rajtam kívül is!
Szinte felsorolni is nehéz…
És hogy mi marad mindebből, belőlem, belőlünk? Ne találgassátok!
Mindenesetre ennek a kiállításnak az a több mint 60 résztvevője, aki beadott erre a tárlatra, azt a régi vajdás szabad szellemiséget kívánja folytatni és megidézni, amely soha nem kívánta korlátok közé szorítani önmagát, fantáziáját és kreativitását, véleménynyilvánítását, valamint kifejezési eszközeit.

Novotny Tihamér
Szentendre, 2014. augusztus 10.

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Fétis Tabu Ereklye – Művésztelep

Baksai József, Bagdi Kata, Barnás Máté, Benkovits Balázs, Benkovits Bálint, Kecskés Tibor, Margit Szabolcs, Tímár Gergő, ef Zámbó István, Zarubay Bence
2014. július 31.

a Vajda Lajos Stúdió és a Forgács Társaság digitális művésztelepe
Elevenkert, Taliándörögd
2014. július 31-től augusztus 2-ig

plakát2_70x100

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Vendégségben

Aknay János Kossuth-díjas festőművész és Kalmár jános Munkácsy-díjas szobrászművész
2014. május 25.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2014. május 25. 11 óra
Megnyitja: P. Szabó Ernő művészettörténész
Megtekinthető: 2014. május 25-től június 15-ig,
csütörtökön és pénteken 14-től 18 óráig, szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig

meghivo

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Vasalások

Majoros Gyula képzőművész
2014. április 25.

2014. április 25-én, pénteken délután 5-kor nyílik Majoros Gyula képzőművész Vasalások című kiállítása a VLS pinceműhelyében.

meghivo_szt
A kiállítást megnyitja: Virág Ágnes művészettörténész.
Zene: Úzgin Üver

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Megtekinthető lesz május 18-ig, hétvégi napokon.
Előzetes egyeztetés telefonon: 06-20/349-0080

írta: Virág Ágnes, művészettörténész

A kiállítás címe – Vasalások – találóan Majoros Gyula két nagy témáját is magában foglalja. Egyrészt utal a nagyszülőkre: a szabóságot és annak kellékeit, vasalódeszkát, ingeket, éleket juttat eszünkbe. Másrészt előhívja az építkezések során és zárszerelések, nyílászárók beillesztésekor használt vasalatot. Halmozott jelentéstartalma további elvont fogalmakig vezet, amelyben elénk lép az élére vasalt ember vas szobraival.

Engem jelenleg ez az építkezéshez kapcsolódó vasalat érdekel, amely
„magának az ablaknak a szerkezeti elemeit jelenti, amelyek biztosítják az ablak működését, nyitódását, záródását, biztonságát és a szigetelését is. A legtöbb esetben a vasalattól függ a nyílászáró terhelhetősége is, de manapság egyre inkább elterjed az úgynevezett biztonsági vasalat, amely a betörések ellen képes nagyobb védelmet nyújtani.”

Gyula évek óta dolgozik a „Házak” című sorozatán, amelyek nagymértékben átalakultak ebben a gondolkodó, barkácsoló és alkotó folyamatban. A művész a ház absztrakt képét használja, azt a formát, amit a kisgyerek rajzol, ha házról beszélünk: négyzet, háromszög, kémény, ajtó, ablak. Ez tehát a kiindulópont.
Az első ház egy újrahasznosított átírt, pontosabban átfestett festmény. Gyula beszerzett egy erdő melletti tanyát ábrázoló olajképet a zsibvásárban és fehér festékkel telítette a környező tájat. Az épület úgy fest, mint egy kis „házikó” a nagy havas mezőn. Ezt az újrahasznosítást követték a szovjet albumok lapjainak átiratai, amelyekből újabb és újabb házikók keletkeztek. A múltat dolgozta fel törékeny papíranyagok használatával, gyufáskatulyák, buszjegyek épületek be a kollázsokba. Az átalakító és újrahasznosító folyamatok mellett megszülettek a madáretető és kakukkos óra keverékei: falra akasztható faházikók. Elkezdődött egy játék a tárggyal: a munkákat látva olyan objektumokra asszociálunk, amelyek funkcionálisak, külalakjukban hasonlítanak az alkotásra. Ez egy régi bábos trükk művészi átformálása. A tárgyjátékról beszélek, arról, ami a legkisebb gyerekek játéka: „látod itt a kakukkos óra, de én azt mondom, hogy ez egy ház.” Innentől kezdve pedig a kakukkos óra nem kakukkos óra többé, de néha mégis kinéz valaki a ház ablakán, aki elkurjantja magát: „kakukk”. Az eredeti tárgy bizonyos elemei mégis megmaradnak. A szobrásznak sikerült ezt a hosszú játékfolyamatot egyetlen szoborba sűrítenie. Ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor meglátjuk a „Vasaló-házat”, vagy az „Ingház”-at. Érdekes továbbgondolni azt, hogy miket is zár el a vas. Mi van a vasalóban? Melegség? Mi van az ingben? Szív?
A korai házakat én csak az „Emlékek házainak” hívom, de lehetnének „Otthon-képek” is, ugyanis ezekben gyerekkori ingatlanhoz kapcsolódó örökségek vándorolnak humoros, animált jelleggel. A párnák, ingek és vasalódeszkák kinőnek a kéményekből, zavaró módon elzárják a füstölgés útját, vagy humorosan a visszájára fordulnak, s ezáltal a „kis privát-darabkák” intim módon mutatkoznak meg.
A következő házak kemények, hidegek a „Fájdalmak házai”. Acéllábakon állnak, vagy táblaképként függenek a falon. A legfontosabb mégis, az hogy egy éles stihl fűrész a szemünk láttára hasítja őket ketté. Elég morbid, hogy olykor mi magunk is reszelhetünk egyet a házon. Ezek szép kis családi házak, látszólag minden ideális, tüchtig, csak az a kis zavaró rész ne lenne, amitől a családias hangulat, a közös munka, s ami mögötte van: a telekhely kiválasztása, a földhivatali ügyintézések, építési engedélyek, alapozás, betonozás, zsaluzás, állványszerelés, malterkeverés, sóderrakás, burkolás, tetőácsolás és lassan az állandó lakcím is kettéhasad.
A legkésőbb készült házakból újabb házak nőnek ki. Azt nem tudom, hogy ezt megengedik-e a műszaki engedélyek, és hogy a statika hogyan bírja, de annyi bizonyos, hogy a szobrok vizuálissá teszik a mobilitást, fenntarthatóvá az életet. Ezek nem a föld hőjét használó passzív házak, nem petpalackból vagy sörösüvegből épült újrahasznosított építmények és nem is 3D-s nyomtatóval készültek féláron. Gyula nem használ vasalatot, azt a garanciális alkatrészpótlót, ami már csak a biztonság végett is az ablakokra kerül. A fenntartható élet lehet, hogy egyszerűen nem biztonságos, lehet, hogy tényleg nincsen garancia. Az ablakok csupán apró lyukak a házfalon, olyanok, mint a tornyok lőállásai, vagy mint a tengerparti házak védelmet nyújtó ablakai. Az afrikai partokon, ahol folyton a szél kavarja és hordja a homokot, ilyen apró lyukak tartják távol a röpködő szemcséket.
Már többen bizonyították, hogy a vasalatok nem elemi szükségletei egy háznak, azonban feltétlenül előidézik a röghöz kötöttséget. Nyitható és zárhatóságuk mellett nehezékül is szolgálnak. Szuverén döntési jogunk van arra vonatkozóan, hogy mennyi pénzt fektetünk be vasalatokba.

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Revolt

Hetesi Attila
2014. március 21.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2014. március 21. 17 óra
Megnyitja: Rudolf Anica, az Új Művészet szerkesztője
Megtekinthető: 2014. március 21-től április 7-ig

hetesi

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

…kis irritáció…

Benkovits Bálint, Csató Máté, Csontó Lajos, feLugossy Laca, Pacsika Rudolf, Szirtes János, Tóth Eszter, Vincze Ottó
2014. március 14.

A Vajda Lajos Stúdió tagjainak újmediás kiállítása
MAMŰ Galéria, Budapest, Damjanich u. 39.
Megnyitó: 2014. március 14. 19 óra
Megnyitja: Farkas Viola művészettőrténész
Kurátor: Csató Máté képzőművész
Megtekinthető: 2014. március 14-től április 4-ig

MAMU-meghivo-plakat-VLS-01

MAMU-meghivo-plakat-VLS-02

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

INSTANT CÉLGÖRBE ZÁRÓ AKTUS

2013 november 8.

Fesztivál jellegű finisszázs
MűvészetMalom, Szentendre
2013. november 8-9., pénteken és szombaton 16 órától

Untitled-1

vls_miafene_zaro_A3

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

Többszemközt a művészekkel

Bereznai Péter, Csató Máté, Holdas György, Krizbai Alex, Szkárosi Endre, Vincze Ottó, Wehner Tibor
2013. november 5.

Művészek a Művészetről
MALOM ESTEK A MALOM CAFÉBAN
MűvészetMalom, Szentendre
2013. november 5. 18 óra
Elrendezés 1

 

Elrendezés 1

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva

GOS és HOBO

Gosztola Gábor könyveinek bemutatója és költői estje
2013 október 20.

MűvészetMalom, Szentendre
2013. október 20. 17 óra
A verseket előadja: HOBO,  Szakolczay Lajos
Gitáron kíséri:  ifj. Tornóczky Ferenc

GOSmeghívó.indd

Kategória: Archív | Hozzászólások kikapcsolva