Category Archives: Archív

Feketén Fehéren Feketén

Bálint Ádám, Bereznai Péter, Gábor Enikő, Hermann Zoltán, Nagy Zopán, Nayg István, Ocskay László Doky, Pál Csaba, Sz. Varga Ágnes Kabó
2016. május 21.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. május 21. 18 óra
Megnyitja: Pataki Gábor művészettörténész
Közreműködik: Nagy Mózes klarinétművész
Kurátor: Ocskay László Doky
Megtekinthető: 2016. május 21-től június 13-ig

FFF_PLAKAT_web

Posted in Archív | Feketén Fehéren Feketén bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Antilogika

Benkovits Balázs, Benkovits Bálint, Csató Máté, Csontó Lajos, feLugossy László, Margit Szabolcs, Szirtes János, Tóth Eszter, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2016. április 28.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
MEDIAWAVE, Monostori Erőd – Komárom
Megnyitó: 2016. április 28. 21.30
Megnyitja: Szolnoki József
Megtekinthető: 2016. április 28-tól május 1-ig

Print

100 évvel a dada születése után még mindig háborúban állunk. Bizonyos városokat vadászbombázók, másokat pedig kulturális kannibáloktámadnak meg. Ma a művészet már mindenhol jelen van, még a művészetben is. A politika esztétizálása többé nem a fasizmus, vagy a kommunizmus jellemzője, és az esztétika politizálása sem vezet már többé forradalomhoz. Egy eszme népszerűsége az anekdótakincsének megfilmesítési lehetőségeitől függ csupán.

A dada 20 évesen patafizikus, harminc évesen szituacionista, negyven évesen utópista, ötven évesen transzverzális, hatvan évesen vírusos és metaleptikus, a kulturális túltermelés folyományakéntaz elmúlt évtizedeketpedig egyfajta posztkortárs állapotban töltötte.A modern tehát a mi antikvitásunk? De a ready made nem a kiinduló pontot jelentette, hanem a vissza nem térés pontját. Bármi is következett ezután, semmi másnak nem lehetett szentelve, mint a banalitás rebanalizálásának, finalitást rendelve ezzel a látóhatárontúli véghez.

A művészet miközben sehová sem tartott, semmihez és a mindenhez érkezett. Most helyben jár, de úgy tesz minthahaladna, fogcsikorgatva, de már erőtlenül, nem is tudva, hogy mi az egésznek az értelme. Unalmas, romboló eufóriában lebeg, amelyben néha átcikáznak a tisztánlátás fájdalmas villámai, delejes álomba merült, nem egészen halott, de már alig él, és örökké virágozni fog. Az az érzésünk, hogy napjaink művészetének nagyobbik része a kép és a képzelet elrettentését és gyászmunkáját –esztétikai gyászmunkát végez.

Úgy tűnik csak a saját történetének és maradványainak visszafoglalásával élheti túl önnönmagát. Életünk a megelőző dolgok végtelen retrospektívévé változott át. Ez igaz a politikára, a történelemre és az erkölcsre, de a művészetre is, amely ebben sem élvez előjogokat. Egyre inkább a finom felbontás, vagyis a kép haszontalan tökéletessége felé tartunk, miközben a művészet már túl felületes ahhoz, hogy igazán nulla legyen. Így lesz belőle a második hatványra emelt középszerűség. Értelmetlenségre törekszik, holott eleve jelentés nélküli. Felületes kifejezésekkel állítja magáról, hogy felületes. A kortárs művészet a megalapozott esztétikai értékítélet lehetetlenségével és azok bűntudatára spekulál, akik az egészből nem értenek semmit, akik nem értették meg, hogy nincs mit megérteni.

A modernizmus által csírátlanított metafizika felhajtó ereje paleós magasságokba emeli a digitálisan röghöz kötött bizonytalankodókat. Az egyik részükből jógatanár lesz,a másikból test-fasiszta. A maradék a legegyszerűbb megoldást választva a konzumidiotizmusba menekül.

Vegyük már végre észre, hogy maga a pszichoanalízis a betegség, azzal együtt természetesen, hogy a nyárspolgár segítségével érdekesebbé teheti szánalmas életét. De persze az is lehet, hogy mindez csak az ellenkezőjére világít rá.

Miközben a huszadik századi individuum a saját lelki mechanikájával babrált az elnyomó elit szép csendben létrehozta a politikailag korrekt amalgánnábenetonizált véleménybázisát, utat nyitva ezzel a végső megoldás felé.

Reméljük tehát a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra is!

Próbáljatok meg a pillanat porózus zárványából kiszakadva egy kozmikusabb perspektíva irányába tekinteni. A világegyetemhez hasonlóan a magyar kulturális élet is el fogja érni a maximális entrópiájú állapotát, amikor az eszmék már nem közlekednek, mivel a rendszer minden pontján azonos lesz az energiaérték. Meg fog szűnni minden intellektuális mozgás és beáll az ún. kulturális hőhalál.

Rendkívüli elővigyázatosság szükségeltetik, hiszen az elmélet visszavezet bennünket az előítéleteink ördögi labirintusába. Igen sok tennivalónk van tehát még az anti-munka területén! Olyan művekre van szükségünk, melyek egyszerre konkrétak és definiálatlanok,mert csak így maradhatnak örökké érthetetlenek. Ez azonban csak a legtudatosabb ösztönösség segítségével érhető el.Ehhez nyújthat számunkra pótolhatatlan segítséget a múlt század talán legrosszabb zongoristájának, Erik Satie-nak az útmutatása.

A művésznek szabályoznia kell az életét.

Íme, napi teendőim pontos órarendje:

Felkelés: 7 ó 19; ihlet: 10 ó 23-tól 11 ó 47-ig.

11 ó 12-kor ebédelek és 12 ó 14-kor hagyom el az asztalt.

Üdvös sétalovaglás a parkom mélyén: 13 ó 19-től 14 ó 53-ig.

Újabb ihlet: 15 ó 12-től 16 ó 07-ig.

Különféle foglalatosságok(vívás, gondolkodás, mozdulatlanság,

látogatások, kontempláció, ügyességi gyakorlatok úszás, stb.): 16 ó 21-től 18 ó 47-ig.

A vacsorát 19 ó 16-kor szolgálják fel és 19 ó 20-kor fejeződik be.

Következnek a szimfonikus olvasmányok, fennhangon: 20 ó 09-től 21 ó 59-ig.

Lefekvésem rendszeresen 22 ó 37-kor következik be.

Hetente egyszer hirtelen felriadás 3 ó 19-kor (keddenként).

Csak fehér ételeket eszem: tojást, cukrot, megreszelt csontokat, halott állatok kövérjét; borjút, sót, kókuszdiót, fehér vízben főtt csirkét; gyümölcspenészeket, rizst, karórépát;kámforos hurkát, pástétomokat, sajtot, gyapotsalátát, és bizonyos halakat (bőr nélkül).

A boromat felforraltatom és hidegen iszom, fukszialével.

Jó étvágyam van; de sosem beszélek evés közben a megfulladástól való félelmemben.

Gondosan lélegzem (egyszerre keveset). Nagyon ritkán táncolok.

Járás közben kétoldalt kapaszkodom és mereven nézek a hátam mögé.

Nagyon komoly okból, ha nevetek, nem teszem szándékosan.

Miatta mindig bocsánatot kérek, kedvesen.

Csak fél szemmel alszom: az alvásom nagyon kemény.

Az ágyam kerek és egy lyuk szeli át, a fej mozgása számára.

Egy szolgáló minden órában hőmérsékletet vesz tőlem, és ad helyette másikat.

Régóta előfizetek egy divatlapra.

Fehér kucsmát, fehér harisnyát és fehér mellényt hordok.

Az orvosom mindig mondja, hogy dohányozzam. Tanácsaihoz hozzáteszi:

– Dohányozzék barátom; ha nem teszi, valaki más fog dohányozni ön helyett.

Ezenkiállítás alapvetően 4 féle művészeti pozíciót mutat be:

  • az első csoportba azok az alkotók tartoznak, akik mindig ugyanarról beszélnek, és mindig ugyanúgy.

  • a második csoport mindig ugyanarról beszél, csak mindig másképpen

  • a harmadik csoportba tartoznak azok, akik mindig másról beszélnek, és azt minden alkalommal másféleképpen teszik.

  • a negyedik csoport pedig az egyéb. Ő szerintük a művészet és a valóság összeadva egymással zéró összegű egyenletet alkot.

Olyan tematikáról van tehát itt szó, amely maga is a tematika ellen dolgozik. Ez az egyetlen lehetőséga túlélésre, hiszen egy kóros értelemadási kényszertől hajtva a jelentésmező utolsó érintetlen részeit is gyarmatosították már. A diskurzus-dömping rákos daganatként falja fel az élő gondolatot. Ha a művész nem akarja egyszerű teória-illusztrációként végezni, akkor nem marad más lehetőség a számára, mint a kanonizátorok rituális elpusztítása és elfogyasztása.

Isten, Haza, Család, Dada!

Menjetek békével, a kiállítást ezennel megnyitom.

Felhasznált irodalom:

Baudrillard, Jean: A művészet összeesküvése, Budapest: Műcsarnok, 2009

Pynchon, Thomas: Entrópia, Budapest: Európa, 1981

Satie, Erik: A zenész egy napja, in: Dadaizmus ​antológia, Budapest: Balassi 1998

Szolnoki József: Kurátor nyárson, 2015

Wark, McKenzie: A Hacker Manifesto, Harvard University Press, 2004

Szolnoki József

Posted in Archív | Antilogika bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Túl a Túlon

Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Gosztola Gábor, Holdas György, Krizbai Sándor, feLugossy László, Nagy Barbara, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2016. április 15.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
VLS Pinceműhely
Megnyitó: 2016. április 15. 18 óra
Megnyitja: Kopin Katalin művészettörténész
Megtekinthető: 2016. április 15-től május 8-ig

Print

Túl a túlon

Túl a festészeten, túl a szobrászaton, túl a ready-maden, túl az asszamblázson, túl a fotón és a montázson, túl az objekten és túl az installáción, túl a gesztusokon és performanszokon, és még azon is túl, valahol a szürrealizmus, dadaizmus, konstruktivizmus, újrealizmus metszéspontjában állunk itt Szentendrén, „a világ közepén”, e kiállítás megnyitón. Max Ernst az 1921-es nagy hatású, formabontó párizsi kiállításának a Túl a festészeten  címet adta. Ma ez a cím kevés lenne a meghökkentéshez, hiszen ma túl vagyunk a túlon, s azóta számtalan műfajt, médiumot és stílusirányzatot tudhatunk a hátunk mögött, de a dadaizmus még mindig él. Max Ernst a dadát egy felrobbanó tüzérségi gránáthoz hasonlította, és úgy vélte, képtelenség egy robbanás hatásait kiállítani. A vajdások mégis megkísérlik ezt immár 44 éve, s ennyi év távlatából beláthatjuk, hogy ha elég hajtóerő van a szétröppenő repeszekben célba érnek.

De mi a cél, teszem fel a kérdést, hiszen a vérbeli dadaistákat egyáltalán nem érdekli a művészeti érvényesülés. S talán ez lehet a siker kulcsa, hogy lazán, minden erőlködéstől mentesen meneteltek be a kánonba és még azon is túl.  Egy gondolat erejéig, had idézzem fel a tegnap nyílt kiállítást a MűvészetMalomban, ahol a vajdások művei egyazon szellemi és időbeli térbe kerültek névadójuk, a szentendrei progresszív képzőművészet szimbólumaként számon tartott Vajda Lajos műveivel, de falszomszédok lettek Korniss Dezsővel, Bálint Endrével, Ámos Imrével, hogy csak néhányat említsek a nagy elődök közül.

Tehát a művek beérkeztek, kitörölhetetlen leltári számmal bírnak, Kosztolányit idézve: „beírták őket mindenféle könyvbe és minden módon számon tartatnak”, raktárakban porosodnak és időnként felszínre kerülnek, hogy eleven szövetet alkossanak az elődökkel és követőkkel.

De szerencsére az intézményi kanonizáción túl is van élet, és ezt éppen itt tapasztalhatjuk meg igazán, e történelmi levegőt kipárologtató ódon falak között. Ahol a szigorú koncepciókon és művészetelméleti fejtegetéseken  túl, a szabadság érhető tetten, ami a mai napig is a Vajda Stúdió lényegét adja.  E kiállítás anyagát a csoporton belül használt erőteljes asszociatív, mágikus-szürreális közös nyelv köti össze. A „túl a túlon” hívószó az irodalmi szürrealizmus autentikus technikájának tartott automatikus írás metódusához hasonlóan hozta működésbe a csoporttagok alkotó energiáit, így egymástól független, autonóm, ám mégis összekapcsolható „interszubjektív” művek sorát láthatjuk. André Breton szerint az automatizmus lényege, hogy meghalljuk saját tudatalattink hangjait, miközben megpróbálunk felhagyni az elme tudatos kontrolljával.

Valahol e felfogás mentén kereshetjük a vajdás őstörténet gyökereit, túl az Arany Homokon, túl a Purgatórium Klubbon, túl a Templomdombi barbakánon, túl a Nalaja happeningen, túl az Edwinista kiáltványon, túl a Duna parti akciókon, túl a Bizottságon, túl a Lelkiűrhajós találkozón, túl a Leninvárosi Kísérleti Műhelyen, túl a Sajna de Mahorka-i vacsorán, túl a Témán és az Idegᶰ, túl a Szamárhegyen, túl Kelet-Közép Európán és még azon is messze-messze túl…

Éljen a dadaizmus! Éljen a Vajda Stúdió!

Kopin Katalin
Szentendre, 2016. április 15.

Posted in Archív, Események | Túl a Túlon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Képzőművészek az Artus Stúdióból

Bálint Ádám, Csató József, Fischer Balázs, Nádor Tibor, Nagy Géza, Király Gábor, Varga Virág
2015. szeptember 25.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. szeptember 25. 17 óra
Megtekinthető: 2015. szeptember 25-től október 25-ig

plakát2_70x100

Posted in Archív | Képzőművészek az Artus Stúdióból bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

BIG DATA

Benkovits Balázs, Csató Máté, Fekete Jéé, Frózsi-Nánássy Tibor, Kitzinger Gábor, Knetik Andrea, Kondász Ferenc, Koós Árpád, Králl Szabolcs, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Tóth Eszter, ef Zámbó István, Zsivkov Anita
2015. szeptember 6.

az Omkamra csoport kiállítása
Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2015. szeptember 6. 13 óra
Koncert: Moha, Kambodzsai Road Movie
DJ: Andd
Kurátor: Benkovits Balázs
Megtekinthető: 2015. szeptember 6-tól szeptember 20-ig

big data

Posted in Archív | BIG DATA bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva