Események kategória bejegyzései

Szakaszhatárok

Tímár Gergő
2017. május 26.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2017. május 26. 19 óra
Megnyitja: Herpai András művészettörténész
Koncert: Császári PillanatmŰvek, Titokzatostelepesek
DJ: AcidBenci
VJ: Visualhazard
Megtekinthető: 2017. május 26-tól június 18-ig

szakaszhatárok

Szakaszhatárok

Tímár Gergő egyéni kiállítása a VLS-ben.

Pomáz-célegyenes.
Időmértékben, a HÉV ajtó feketében
olvadt szigetelésével nyílik ránk a tér a Köd-legelőnél.
Kő hegyünk felé Barcsay
barázdákkal traktált földjein a reggeli éles rézkarcmámor.
Elillan a reggeli jókedv-kámfor.
A Zöldséges Jani élesen füttyent a tinikne’,
A fapadon virágos nénike
kérdezi a csokorról, tetszik-e?
A masni színe
szentendrei türkiz, disznó nélküli tort szül,
ami esténként belterjes szerelmet szül.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kiruccantunk HÉV-vel.
Én, mint muzeológus a Magyar Rádióból jövök vissza a kiállítást megnyitni, hát Gergő pedig a Rákóczi térről, mint…

Mindketten visszajöttünk művészi otthonunkba. Ez a helyzet azonban túlmutat a személyes életútjainkon. Ez is egy szakaszhatár, amolyan pirossal áthúzott „lakott terület” kresz tábla.

Maszkolószalaggal és cinóber színű akrillal megfestve.

Tímár Gergő lelkes fiatalként nyúlt a vászonhoz. Akkor. Otthona, Szentendre inspiráló közege késztette. A civil élet lehetőségei segítették érett alkotóvá válni, anyagtudása mára már pofivá nevelte. Mindig is maradt a nonfiguratív kompozícióknál, azokban találta meg a módját saját érzelmei kivetítésének. Ez a mozgatóelv, egy alapszínnel felvitt úgymond színben „üres” felület, ami lehet egy egyszerű feszített vászon, vagy a mindennapi életből átemelt részletdarab, hasonlóan Csizmadi Balázs féminstallációihoz.

Több éven keresztül vezetői tisztséget töltött be a szentendrei Forgács Társaság vezetőségében is. A 2006-ban alakult szentendrei fiatalokat tömörítő művészeti társaságban egymást erősítve készültek, fejlődtek, szervezkedtek.

A Társaság útját nem követve Gergő maradt az alkotásnál…

Az üres felületre csíkok kerültek. Lassan mondom, hogy a dilettánsok is megértsék: Masz-ko-ló-sza-lag-gal! Ennek egyrészt technikai okai vannak, ilyen formán lehet elképzelhetetlenül éles kontúrokat létrehozni, ahogy azt látjuk többek között Aknay János monumentális városképein is. A maszkolás másképpen akár szimbóluma is lehetne Gergő civil és művészi élete különválásának vagy egybeérésének. Ennek eldöntését a művészre bízom!

A vászon egyhangúságába robbantja be geometriai formáit. Korábban, a kezdetekkor, előszeretettel generált pentaton ritmusú képeket csíkokkal, de most már jóval kifinomultabban használja geometriai, konkáv és konvex formáit. A képeken változatos arányokat figyelhetünk meg, az egyes hangulatok leheletfinom változatai is érvényesülhetnek-

És végre nagyobb felületen is megmutatkozik, szinte beleveszünk a képek által gerjesztett térbe és a mögötte lévő, egyre inkább bennünk élő transzcendens térbe is.

Alkotói folyamata felér egy profán imával. Ahogy Szép Ernő javasolja Nekünk:

Légy tiszta, hős légy, légy erős,
Holtrészeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs.”

Reflektív, önreflektív játéka az alkotás, ami szigorú szabályokat követ. Alázattal nyúl az ecsethez. Figyeli a vásznat és önmagát. Nem érdekli sem Malevics Fehér alapon fehér négyzete, sem Barcsay Monumentális tája. És mégis, ha jól megnézzük képeit, mindkét művész út megfigyelhető nála. A szuprematizmus látványtól szándékosan független módszere és Barcsay Szentendréhez kötődő formai minimalizmusa egyaránt jelen van.

Ilyen módon Tímár Gergő méltó ellenpárja lett Bereznai Péter transzcendens, letisztult művészetének. Mintha mindkét alkotó ugyanazt festené más enyészpontból nézve, hogy a leírhatatlan és a nem verbalizálható isteni igazság napvilágra kerülhessen.

Tímár Gergő hazatalált Szentendrén.

A kiállítást megnyitom!

Herpai András
2017. május 26.

 

Gondolatok cím nélkül

Tímár Gergő. Konstruktív piktor. Káoszteremtő gondolkodó. Vonalba záró alkotó.
Bonyolultan tiszta és tisztán bonyolult. Higgadt barangoló. Néha. Megpengeti. Néha.
Hegyes tüskék, széttagolt terek, különc síkok, zárkózott faktúrák, előbújó textúrák, kusza vonalkavalkád, monokróm szelídség, színpompás sokk. Lelkiállapotok. Cím nélkül. Ez van, mert csak így megy. Őszintén.
Ösztönösen fest, vagy tudatosan épít teret. Mindkettő működik. Az ösztönös végeredmény letisztult, a tudatos szétzúzott. Mindkettő működik. Állandó a vita sterilitás és kuszaság között. Valamelyik győz. Hol ez, hol az. Mindkettő működik. Egyensúlyban tartva.
Olykor festés közben kilép képe teréből és átlép egy másikba. Másik felületre. Ott törli az ecsetet. Az anyagnak meg kell találnia a helyét. Átragad. Egy új felületre. Véletlen születés, vagy bejáratott teremtés? Mint az utazó, ki ismeretlen területrere vágyik, ami még megfejtésre vár, azután majd visszatér a régihez. Az is az övé már. Nem ereszti.
Élmények és érzések szétszakadva. Szakadáson belüli szakadások, de mégis egységben. A véletlen is megtalálja helyét. Mert odavaló.
Ellentétes pólusokat próbál összemosni. Síkok kerülnek egymás mellé, fölé, alá. Játék. Mert kell.
Saját élete darabkáit szedegeti össze, gyúrja egybe a kompozíción, így az okok okozattá válnak, helyet hagyva a megújulásnak.
Kidolgozza magából a rendszerezett káoszt. Világosan ontja vászonra a nyugalmat és sötéten a haragot. Szétszed, összerak. Széttöri a széttörtet. Tisztán, vagy pamacsolva. Kihegyez. Megtöri a statikusságot. Bontja a formát. Ameddig csak lehet.
Egy a fontos: cím nélkül. Mindig. És megpengeti. Néha.

Margit Szabolcs

Save

Save

Save

Save

Save

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Átláthatatlanság

Benkovits Balázs, Bukta Imre, Csató Máté, Csontó Lajos, feLugossy László, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Szirtes János, Tóth Eszter, ef Zámbó István
2017. április 28.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
MEDIAWAVE, Monostori Erőd – Ékes Terem, Komárom
Megnyitó: 2017. április 28. 22.30
Megnyitja: ef Zámbó István
Hiányzene koncert: ef Zámbó Happy Dead Band
Megtekinthető: 2017. április 28-tól május 1-ig

Print

Save

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Geometrikus Leletek

Bereznai Tamás
2017. április 14.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2017. április 14. 19 óra
Megnyitja: Kecskés Tibor kutatási szóvivő
Fellép: Bernáthy Zsiga Live
Megtekinthető: 2017. április 14-től 17-ig

geometrikus leletek

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Levitáció

feLugossy László, Bukta Imre, Szirtes János
2017. április 8.

MűvészetMalom, Szentendre
Megnyitó: 2017. április 8. 18 óra
Megnyitja: Németh Gábor író
Kurátor: Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója
Megtekinthető: 2017. április 8-tól június 11-ig

Levitáció

Save

Kategória: Események, Hírek | Hozzászólások kikapcsolva

Antihangszer Extra

Bán Miklós, Barabás Márton, Benkovits Balázs, Bp. Szabó György, Dóczy Alpár, Gulyás Andrea, Hérics Nándor, Július Gyula, Koko, Lois Viktor, feLugossy László, Majoros Gyula, Margit Szabolcs, Mikó F. László, Móder Rezső, Pacsika Rudolf, Papp Ildikó, Retek Norbert, Stana Malina, Syporca Whandal, Szabó Beáta, Székács Zoltán, ef Zámbó István
2017. március 3.

Pótkulcs, Szentendre
Megnyitó: 2017. március 3. 19 óra
Hiányzene koncert: ef Zámbó Happy Dead Band
Megtekinthető: 2017. március 3-tól április 3-ig

Antiextra

Save

Save

Save

Kategória: Események, Hírek | Hozzászólások kikapcsolva

Terepjárók

Tóth Eszter, Kondász Ferenc, Herczku András, Csató Máté, Benkovits Balázs
2017. február 23.

Living Gallery, Budapest, Nagydiófa u. 34.
Megnyitó: 2017. február 23. 19 óra
Megnyitja: ef Zámbó István
Hiányzene koncert: ef Zámbó Happy Dead Band
Megtekinthető: 2017. február 23-tól március 15-ig

terepjaroknagy

Save

Save

Kategória: Események, Hírek | Hozzászólások kikapcsolva

Aknay János kismonográfia

Aknay János könyvbemutatója
2016. december 7.

Pest Megyei Könyvtár
2016. december 7. 18 óra
Köszöntőt mond: Werner Ákos könyvtárigazgató
A szerzővel, Novotny Tihamér művészeti íróval és Aknay Jánossal
Kopin Katalin művészettörténész beszélget

Aknay_PMK_konyvbemutato

Save

Save

Kategória: Események, Hírek | Hozzászólások kikapcsolva

Antihangszer

Csoportos kiállítás
2016. november 26.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. november 26. 18 óra
Megnyitja: Tisza Kata társadalomkutató
Filmvetítés: Űropera (1993) Késő Naív Est – Űrharmónikusok fellépése a Játékszínben
Hiányzene koncert: ef Zámbó Happy Dead Band
Megtekinthető: 2016. november 26-tól december 18-ig

Print

Antihangszer

Azt hiszem, ez volt az első hangszerem. Egyben talán az utolsó is. Egy osztálykiránduláson voltam gyerekkoromban, Korondon. Híres fazekasfalu, mindenütt árusokkal. Nemigen volt pénzünk vásárolgatni akkoriban. Megláttam egy csengőt. Apró kis rézcsengő volt. És én nagyon megkívántam. Végül is, hát elloptam. A buszon hazafelé végig szorongattam. Senkit sem érdekelt, de mégis rettegtem, hogy kiderül, mit csináltam. Mire hazaértem, már teljesen leizzadtam kínomban. Azt kívántam, bárcsak az egész ne történt volna meg, de már visszacsinálni nem lehetett. Ott maradtam a csengővel kettesben. Elviselhetetlen volt. Szinte vágytam valami büntetésre, hogy feloldozzon. De nem tudta senki sem, és elmondani nem mertem. Gyönyörű hangja volt a csengőnek! És akkor kitaláltam, hogy felszerelem a szobám ajtajára, és valahányszor kilépek meg belépek rajta, megszólal. Ez százszor is megtörtént egy nap, éveken át, egészen addig, amíg el nem hagytam a szülői házat. Ez lett a lelkiismeretem hangja. A titoké, amit nem tártam fel, de úgy mégis könnyebb volt cipelni, hogy a büntetés nem maradt el. Így vezekeltem. A csengő gyönyörű hangja olykor egészen gyűlöletes lett. Emlékeztetett arra, hogy loptam, minden egyes percben. És mégsem szereltem le. Hallgatnom kellett, mert úgy éreztem, megérdemlem. Gyönyörű volt és gyötrelmes egyben. Amikor eljöttem, végül döntöttem, és nem hoztam el. Később rájöttem, hogy tökmindegy. Azóta is mindig a fejemben cseng, ha bármit elkövetek, ami bűnös szerintem, és nem büntettek érte meg. Ha megbüntetnek: nem cseng. Végül mindig csak, ami a fejedben van, az marad meg. Nem könnyű egy ilyen csengővel az élet, nélküle meg nem lehet.

Tisza Kata

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

MINTAUTÁN

Benkovits Balázs
2016. október 22.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. október 22. 16 óra
Megnyitja: Récsey Manyi Eszter
Zene: Kambodzsai Roadmovie, MOHA
Megtekinthető: 2016. október 22-től 30-ig

PLAKATMKcr

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Négyen a szentendrei Vajda Lajos Stúdióból

Balogh István Vilmos, Bereznai Péter, Győrffy Sándor, Tóth István
2016. október 9.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. október 9. 16 óra
Megnyitja: Vincze Ottó képzőművész
Közreműködik: Bene Bálint fuvolaművész
Megtekinthető: 2016. október 9-től október 19-ig

négyenS

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

100 éves a DADAizmus

Csoportos kiállítás
2016. augusztus 21.

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely
Megnyitó: 2016. augusztus 21. 18 óra
Megnyitja: Wehner Tibor művészettörténész
Rapformance: Csodállatos Szárnyasdoboz
Performance: Szolnoki József
Szövegel: Kettős Tamás
Hiányzene koncert: Új Látásmód Fúzió
Sztárvendég: Csermanek Csaba
DJ: Andd
Visual: Visualhazard
Megtekinthető: 2016. augusztus 21-től szeptember 11-ig

100éves_70x100

Print

A GONDOLATTALANSÁG PETYHÜDT BOROTVAHABJA
100 éves a dadaizmus-kiállítás

(A szabadság-surranópálya)

A szabadversek áradásának, bővedjének idején – üvölts, üvölts, üvölts, üvölts, üvölts, üvölts, üvölts – és még száznegyvenszer –, nem tudom, megfogalmazható-e az a vélekedés, hogy el kellene gondolkoznunk azon, hogy nézni, csak úgy nézni, már az is nagyon megerőltető és igencsak kockázatos. A szemlélődés: szörnyű nehéz feladat, próbára tevő foglalatosság, el nem hárítható felelősség. Merthogy a nézés egyben tudomásulvétel, beleegyezés, elfogadás, cinkosság, amelyet gyakran nem ellensúlyozhat kellőképpen a beszéd sem. És nem lázadhat fel semmi ellen, nem háríthat át semmit a szemlélődő: a nézés szigorúan egyéni, a magánszférán belül megrekedő tevékenység. És nem tehető ellene semmi, hacsak nem a szemhéjak lehunyása, akkor viszont nem látható az, amitől el szeretné határolni magát a nézelődő. Tipikus csapdahelyzet, mert a nemnézés is nézéssé válik. Nézni kell, nincs mese, még akkor is, ha maga a nézés nem parancsolható. A nézés a szabadságfok egyik legteljesebb megnyilvánulása. A nézés egyéni szabadság és bármely nézésen kívüli szabadságba a leginkább tapintatosan beavatkozó, semmiképpen és semmit sem korlátozó tevékenység.

Vagyis ne szólítsunk fel senkit se a nézésre – önmagunkat se –, csak nézelődjünk, a természetesség eredendő állapotában. Ne csináljunk semmit, csak nézzünk, és akkor nézésünk soha nem látott ajándékokkal halmozhat el minket. Legyünk elégedettek az adott nézés-pozíciónkkal, ne törjünk különlegességekre, kivételezettségekre. Lényegüljünk át totális nézéssé – figyeljünk kicsit befelé is –, zárjunk ki minden hiábavaló, más külső cselekvésformát. A fölöslegessé vált dolgaink meg mások nézésének prédájává válnak – persze, csak akkor, ha mások is ugyanúgy, mint ahogy mi, felnőnek ehhez a szép feladathoz. Ám a végső cél természetesen csak az lehet – mintha most feltételeznénk bárminemű gyarló fejlődést, de ez csupán csak a látszat – hogy végül csak a nézések maradnak mint nemes, háborítatlan, szabad, totális, autonóm állapotok. Az eszményiségek eme széfárjában aztán végre véglegesen és visszavonhatatlanul lehunyhatjuk szemünket.

(A szánalmas csapdahelyzet)

Elérkezett a pillanat: át kell lépni a tudati síkokra, magára kell hagyni az ún. valóságnak nevezett szférát. Át kell lépni egy másik tartományba, lehántva magunkról e köznapi tereket és ezt a szegényesen vánszorgó időt. Megérett a helyzet arra, hogy elmerüljünk a gondolattalanság petyhüdt borotvahabjában, s hogy időnként felbukkanva lazán lebegjünk a piszkos politikai szindróma-terek fölött. Nincs már remény: minden hitel eljátszatott, minden tartalék kimerült, már nem kínál menekvést a kívülállás korábban kényelmesnek tűnő szemlélődés-státusa sem, amelyet furcsa közösségvállalási és kirekesztettségi kényszerek elegye tesz egyre fokozódón langyossá és elviselhetetlenné. Meg kell szabadulni a manipuláció, a gőg, a hiúság és legfőként a tobzódó hatalomvágy szüntelenül csapdosó hullámveréseitől, le kell gyűrni az újra meg újra ránk törő keserűségek érzéseit, és nem adható további esély az egyébként roppant szimpatikus abszurditásoknak sem. Be kell látnunk a fe Lugossy-tétel cáfolhatatlan igazságtartalmát: „az összefüggések között nincsenek összefüggések”. Így hát és/viszont nincs több esély és nincs más lehetőség. Valamifajta szemléletes csapda-, vagy elcsépelt zsákutca-metaforát kellene most előhalászni, de csak az juthat az eszünkbe a perspektívák végső lezáródásának e súlyos periódusában, hogy a helyzet pszeudomorfikus jelleggel idilli, akár egy lehangoló zsákutcában elhelyezett alattomos csapda meglelésének fennkölt pillanata. A tudati síkok ugyanis nem tárt karokkal várnak, csupán a magánzárkák barátságosságával. És onnan már nincs visszaút. Nincs visszaút, mert nincs miért visszatérni. Szánalmas feltételezés, hogy a tudati síkok az egy boldog, rózsaszín állapot – hát nem, csupán egy állomás, ahonnan az ismeretlenbe léphetünk tovább. De mi ez az ostoba fokozatosság-szerűség feltételezés? Mi ez az állandó önkontroll? Buta fontoskodás? Hogy hátha felrémlik rövidlátó lelki szemeink előtt valami optimális, ellentmondások nélküli társadalom- (milyen csúf ez a szó!) vagy állam-konstrukció? Mely önnön szükségszerűségei által nem létező? Az egyetlen (végső soron a csapdákkal tarkított zsákutcákon át vivő) kiút tehát a tudati sík, ahol nem tanácsolt a továbbképző tanfolyamokon való részvétel kötelező és önkéntes alapon sem. Ám itt végre magunk lehetünk, nem csenget be senki, miközben a dolgunkat végezzük, nem telefonálnak és a postaládából sem kell kivennünk a szavatosságukat elvesztő leveleket. És nem érezzük végre a féltő társadalmi (pfúj) gondoskodás megsemmisítő nyomását. Új, a jövőből eredeztetett emlékeink között, viszonylagos megállapodottságban mi magunk lehetünk az önmagunk felett gyakorolt, kíméletlen elnyomó hatalom.

(A művészetföldrajzi környezet)

A népnyúzás faragott oszlopain nyugszik a koporsó: az állam ravatalra emeltette magát. Kissé felemás az ünnep, de már-már beteljesülhet a megdicsőülés. Díszőrséget az ismeretlen tartótisztek és az adórendőrség jól álcázott buldogjai állnak. A kirendelt önkéntes gyászolók sorsaiban nyájas pártmunkások és kedves hatalombitorlók hullatják könnyeiket. A hallatlan biztonsággal lezárt, tüntetőktől megtisztított sírkert dülöngélő kriptái közül kézen fogva támolyognak elő a legitimizációs kísértetek: Sztálin, Hruscsov, Andropov, Brezsnyev, Rákosi – és kart karba öltve Fock Jenővel – a tömeg felé pártvezéri csókokat hintő Kádár, akit épp a gyászolók között észrevétlenül elvegyülő Gy. F. próbál elgáncsolni alig leplezett kárörvendezéssel. (A Rajk-reinkarnáció kétségek között gyötrődik Péter Gábor mauzóleuma mögé bújva: na most akkor mi lenne a jobb, közéjük lövessek, vagy ne?) Ám minden szándékot elsöpör az erre az alkalomra átalakított vízágyúkból szétterített váratlan virágeső. A célzott díszlövések után – néhány hajléktalan üdvözült mosollyal csuklik össze – a kegyelemteljes ünnep a lufieregetésben kulminálódik: a színes léggömböket – a gázhiány miatt – kiéheztetett békegalambok emelik a magasba. A gyászbeszédeket gyorsan lenyomják – csupán a Fidel Castro-dublőr lépi át a nyolc órás szigorú időhatárt –, Jelcin pl. meg sem szólal, csak egy vodkásüveget emel jelképesen a magasba, s merevedik meg, mint egy szabadságszobor, de gyorsan elviszik az óramű-pontossággal érkező smasszerek. Az Élő adásban a Halál tévécsatorna riportere a bevételeket firtató keresztkérdéseit próbálja feltenni a temetőigazgatóság kormányzati és pártpénztári körökhöz közel álló képviselőjéhez, de az alkalmazott alig észrevehető szemvillanására a gyászhuszárok kiütik a kezéből a mikrofont és az operatőrre támadnak. Uraim, legalább itt és most ne, kérleli a civakodókat az egyik válságstáb jelentős munkásőr-múlttal rendelkező aktivistája, de őt is lepisszegi az agitációs és propaganda osztály egykori, szigorúan népszerű, nevét a fémmegmunkálás megedzési folyamatából merítő vezetője, a hajdani segédszínész. Nem lévén már más program, a gyászolók megrendültséggel vívódó serege a sír felé kezd cihelődni, csak a koporsóval nem törődik senki, amely észrevétlenül a ravatalon marad – és a lemorzsolódottaknak, akik épp el akartak slisszolni, egy pillanatra úgy tűnik, mintha mindig is ott lett volna. Viszont a koporsó nélküli halotti menet meg időközben már a második kört teszi meg a temető mély kátyúkkal tarkított útjain: nem találják, mert nem találhatják meg a díszsírhelyet, amelyet a kormányzathoz közel álló kft. a rekordösszegű tender elnyerése ellenére elfelejtett kiásni. A harmadik kör után kissé tanácstalanul toporognak még a bejárat mellett, aztán elszórva a virágcsokrokat, és egy-egy gazdátlannak tűnő síremlékre helyezve a koszorúkat elódalognak. Még el sem hagyja az utolsó gyászoló a temetőt, az egyik Mauritiuson bejegyzett, valójában a VII. kerületi Nagydiófa utcában működő, jelentős titkosszolgálati múlttal rendelkező, ámde roppant tisztességesen tevékenykedő vállalkozás egy szempillantás alatt privatizálja a ravatalt, és miután jelentős összegű áfát igényelt vissza az adóhivataltól, pályázatot ír ki a lízingelésére. Tulajdonképpen senkinek sem tűnik fel, hogy „Bármikor bárkinek előnyös temetések, kombinatív gumibotozások és letartóztatások, pszichikai kényszerek és szivatások kedvezménnyel” – ügyterületekkel vették jegyzékbe Last Minit Temetkezési Kft. új vállalkozását a pszeudó-temetés napján a cégbíróságon.

(Zárótétel helyett)

Jóllehet azt is hajtogathattuk volna órákig, hogy gázrezsó, virtuális síkokon és terekben a volt Kerepesi, ma Fiumei úti temetőből jelentettük, a dadaizmus megszületésének, valójában a dadaizmus történetének és masszív fennállásának 100. évfordulóján, és Tristan Tzara-hívőként nagyon rokonszenvesnek találtuk magunkat.

(Elhangzott a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyben 2016. augusztus 21-én, a kiállítás megnyitóján.)

Wehner Tibor

Save

Kategória: Aktuális, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Túl a Túlon

Aknay János, Almási Gertrúd, Baksai József, Benkovits Balázs, Bereznai Péter, Csató Máté, Csontó Lajos, Gosztola Gábor, Holdas György, Krizbai Sándor, feLugossy László, Nagy Barbara, Margit Szabolcs, Pacsika Rudolf, Szirtes János, Tóth Eszter, Tóth István, Vincze Ottó, ef Zámbó István
2016. április 15.

a Vajda Lajos Stúdió tagjainak kiállítása
VLS Pinceműhely
Megnyitó: 2016. április 15. 18 óra
Megnyitja: Kopin Katalin művészettörténész
Megtekinthető: 2016. április 15-től május 8-ig

Print

Túl a túlon

Túl a festészeten, túl a szobrászaton, túl a ready-maden, túl az asszamblázson, túl a fotón és a montázson, túl az objekten és túl az installáción, túl a gesztusokon és performanszokon, és még azon is túl, valahol a szürrealizmus, dadaizmus, konstruktivizmus, újrealizmus metszéspontjában állunk itt Szentendrén, „a világ közepén”, e kiállítás megnyitón. Max Ernst az 1921-es nagy hatású, formabontó párizsi kiállításának a Túl a festészeten  címet adta. Ma ez a cím kevés lenne a meghökkentéshez, hiszen ma túl vagyunk a túlon, s azóta számtalan műfajt, médiumot és stílusirányzatot tudhatunk a hátunk mögött, de a dadaizmus még mindig él. Max Ernst a dadát egy felrobbanó tüzérségi gránáthoz hasonlította, és úgy vélte, képtelenség egy robbanás hatásait kiállítani. A vajdások mégis megkísérlik ezt immár 44 éve, s ennyi év távlatából beláthatjuk, hogy ha elég hajtóerő van a szétröppenő repeszekben célba érnek.

De mi a cél, teszem fel a kérdést, hiszen a vérbeli dadaistákat egyáltalán nem érdekli a művészeti érvényesülés. S talán ez lehet a siker kulcsa, hogy lazán, minden erőlködéstől mentesen meneteltek be a kánonba és még azon is túl.  Egy gondolat erejéig, had idézzem fel a tegnap nyílt kiállítást a MűvészetMalomban, ahol a vajdások művei egyazon szellemi és időbeli térbe kerültek névadójuk, a szentendrei progresszív képzőművészet szimbólumaként számon tartott Vajda Lajos műveivel, de falszomszédok lettek Korniss Dezsővel, Bálint Endrével, Ámos Imrével, hogy csak néhányat említsek a nagy elődök közül.

Tehát a művek beérkeztek, kitörölhetetlen leltári számmal bírnak, Kosztolányit idézve: „beírták őket mindenféle könyvbe és minden módon számon tartatnak”, raktárakban porosodnak és időnként felszínre kerülnek, hogy eleven szövetet alkossanak az elődökkel és követőkkel.

De szerencsére az intézményi kanonizáción túl is van élet, és ezt éppen itt tapasztalhatjuk meg igazán, e történelmi levegőt kipárologtató ódon falak között. Ahol a szigorú koncepciókon és művészetelméleti fejtegetéseken  túl, a szabadság érhető tetten, ami a mai napig is a Vajda Stúdió lényegét adja.  E kiállítás anyagát a csoporton belül használt erőteljes asszociatív, mágikus-szürreális közös nyelv köti össze. A „túl a túlon” hívószó az irodalmi szürrealizmus autentikus technikájának tartott automatikus írás metódusához hasonlóan hozta működésbe a csoporttagok alkotó energiáit, így egymástól független, autonóm, ám mégis összekapcsolható „interszubjektív” művek sorát láthatjuk. André Breton szerint az automatizmus lényege, hogy meghalljuk saját tudatalattink hangjait, miközben megpróbálunk felhagyni az elme tudatos kontrolljával.

Valahol e felfogás mentén kereshetjük a vajdás őstörténet gyökereit, túl az Arany Homokon, túl a Purgatórium Klubbon, túl a Templomdombi barbakánon, túl a Nalaja happeningen, túl az Edwinista kiáltványon, túl a Duna parti akciókon, túl a Bizottságon, túl a Lelkiűrhajós találkozón, túl a Leninvárosi Kísérleti Műhelyen, túl a Sajna de Mahorka-i vacsorán, túl a Témán és az Idegᶰ, túl a Szamárhegyen, túl Kelet-Közép Európán és még azon is messze-messze túl…

Éljen a dadaizmus! Éljen a Vajda Stúdió!

Kopin Katalin
Szentendre, 2016. április 15.

Kategória: Archív, Események | Hozzászólások kikapcsolva

Emlék

AKNAY JÁNOS kiállítása
2016. március 17, 18 óra.

Csíkszereda, Új Kriterion Galéria (Petőfi u. 4.)
Megnyitó: 2016. március 17, 18 óra.
Megnyitja: Novotny Tihamér

aknay1

Kategória: Események, Hírek | Hozzászólások kikapcsolva

INSTANT CÉLGÖRBE ZÁRÓ AKTUS

2013 november 8-9. péntek-szombat 16-órától

INSTANT CÉLGÖRBE ZÁRÓ

vls_miafene_zaro_A3

INSTANT CÉLGÖRBE ZÁRÓ AKTUS
MűvészetMalomban november 8-9-én, péntek-szombaton 16 órától

Kategória: Események | Hozzászólások kikapcsolva

Művészek a művészetről

Elrendezés 1
A Vajda Lajos Stúdió és a Ferenczy múzeum tisztelettel meghívja önt és barátait
2013. november 5-én, kedden 18.00 órára a MűvészetMalomba

Kategória: Események | Hozzászólások kikapcsolva

Megyer Márta kiállítása

2013. július 20. - szombat 18.00

megyermarta meghivoJPG
Megyer Márta szobrászművész kiállításnak megnyitója
Vajdában július 20-án, szombaton 17 órakor

Kategória: Események | Hozzászólások kikapcsolva

40 éves a Vajda Lajos Stúdió

2013.09.14.

MűvészetMalom – Szentendre

Kategória: Események | Hozzászólások kikapcsolva